Oldal 159 [159]
OCR
158 e Köztes terek , Ha valaki a világban meghallja azt, hogy magyar cigány, akkor a zene jut eszébe; az a Hungaricum, amit a magyar cigányzene képvisel. Ha egy magyar hallja meg azt, hogy magyar cigány, akkor a VIII. kerület jut eszébe, azaz xa gettóv; akkor csalások, gaztettek, betörések jutnak eszébe. Már csak ilyen sztereotípiákban gondolkodik az ember. Valóban magas a VIII. kerületen belül a romák aránya. És vagy ezzel összefüggésben, vagy nem; a munkanélküliek aránya is magas, a mély szegénységben élők aránya is magas, a VIII. kerületi születéskor várható átlagéletkor viszont alacsony. Állítólag alacsonyabb, mint más kerületekben. De én a egettós másik arcára voltam kíváncsi. Mert van másik arc is. Persze. Sok másik arc van. Az egyik arc például olyan, mint mikor egy nyáron beköltöztem a VIII. kerület slumosodó, szagos, gangos bérházának egy kis lakásába. Dúlt az élet az udvaron, az utcán, a játszótéren. [...] Hogy cigányok, vagy nem cigányok voltak, szinte mindegy is. Mindenki beleolvadt ebbe a forgatagba. Otthon érezhetted magad. Nem lógtál ki. Bármit csinálhattál. Mindenki dühöngött mindenkire, állandóan folyt a perpatvar. Mégis mindenki elfogadott mindenkit. Nem volt más lehetőség. Egy évig tetszett nekem ez az élet, de utána visszavágytam a saját kommersz normáim közé és elköltöztem. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy a konszolidált, a snormáliss társadalom mennyivel hidegebb, magányosabb és szomorúbb. Senki nem zavar senkit, akkor sem, ha kellene, hogy valaki bekopogjon. Aztán jóba lettem egy muzsikus cigány családdal. Egy újabb arca az úgynevezett gettónak: muzsikus cigányok. Magukat a cigányok arisztokratáinak tartják. Legtöbbjük VIII. kerületi lokálpatrióta. [...] A muzsikus cigányok is, azok, akikre egy ország lehetne büszke, akik a magyarok jó hírét viszik zenéjükkel, hát ím ők is itt élnek a VIII. kerületben. A többi, nem muzsikából élő kevésbé asszimilálódott cigányokkal együtt. Elérhető távolságban. A VIII. kerületben. Aki kíváncsi, aki szeretné kultúrájukat felfedezni, az elindulhat. Tehet egy lépést feléjük. Közelíthet."?5 Az egykori bemutatkozó szövegben egyszerre kerültek elő a VIII. kerülettel, illetve a romákkal kapcsolatban általában fennálló sztereotípiák (gettó, muzikalitás, szabad(os) élet, melegség, , más normák") és próbáltak kilépni ezen előítéletek zárásából, a kulturális közelítés segítségével. A szöveg ambivalens viszonyt tükrözött, amely egyszerre tartalmazta a , vadak" mellett élés, a szomszédi, vagy baráti kapcsolat, a távolságtartás és az egzotizálás élményét. A sztereotípiáktól való megszabadulás vágya itt tehát csak újabb sztereotípiákat szült, a romák ebben az esetben sem tudtak az őket régóta meghatározó, sablonos reprezentációkból kilépni: a szabad vérű, vidám, sze43 Színes cigányok. http://beyondbudapest.hu/aloldalak/nyockerunk.html.
