Seite 154 [154]
OCR
Nyócker-reprezentációk e 153 zárt, sematizált világ létrehozása. Végeredményben, minden konkrét és valóságosnak tetsző utalás ellenére, a Nyócker nem egy szocio-dokumentumfilmnek készült, hanem fikciónak, amely ráadásul megrajzolt, tehát még közelebb volt egy elképzelt világ bemutatásához. Továbbá, még egyszer hangsúlyozva a Nyócker posztmodern reprezentációs hatását, különös tekintettel a roma és magyar szleng-szavak együttes használatára, a film vulgáris, kevert nyelvezetére, ezek talán konfrontálhatták a nézőket azzal, hogy a köznyelvben mennyi roma eredetű szó található; vagyis, hogy a kirekesztett kisebbség kulturális kódjai milyen közel vannak a többség által használtakhoz. Itt tehát, visszatérve a Fekete vonatnál már említett nyelvi keveredés jelentőségére, ismét a kisebbségi, , elnyomott", korábban csak „folklorizält” roma nyelv populáris kultúrába való bekerüléséről volt szó és ebben az emancipációs törekvésben a Nyóckernek mindenképpen fontos szerepe volt. Végül fontos kitérni arra, hogy kik voltak azok, akik ezt a nyelvet használták? A heterotóp, ellenszerkesztett térben bizonyára nem a többségi társadalom befolyással, hatalommal bíró tagjai, hanem a film által diktált új esztétika reprezentánsai, a szereplők azok, akik mindeddig a nemzeti közösségből retorikailag (is) ki voltak zárva. Ahogy Imre Anikó fogalmaz, ezek azok az emberek, az a társadalmi réteg, amelyet az elit inkább , keleten" szeretett volna hátrahagyni: a bűnözők, a marginalizáltak, azok, akik , idegenül" beszéltek és akiknek maguknak is idegen kinézete volt, vagyis, másképp fogalmazva, a , nemzet cigányai". A Nyócker allegorikus perspektívájában azonban éppen a romák voltak azok, akik a rendszerváltás politikai, társadalmi és kulturális felkavarodása után visszamenőleg is láthatóvá tették az őket képviselő értelmiségiek, művészek vagy politikusok , fehérségét" és nacionalizmusát. Vagyis, a Nyócker roma-ábrázolásában két, hagyományos kisebbség-reprezentáció is tükröződött úgy, hogy közben újra is értelmeződtek: a régebbi, romanticizáló megjelenítés, ami itt véget is ért, és a másik, ami a romákról csak mint másokról, a stigmatizáltakról tudott beszélni. A Nyóckerben a szereplők egy olyan világot jelenítettek meg, amely a szocializmus évtizedei alatt tudatosan el volt rejtve, részben maga a rendszer, részben az értelmiség által is." A film tehát egy olyan diskurzust kínált, amely nem esett sem az (egyébként nagyon ritka) pozitív, sem a negatív, diszkriminatív ábrázolás csapdájába. Ennek a köztes, hibrid térben való megjelenésnek kapcsán még egyszer vissza kell utalnunk Hall , új etnicitásokról" szóló írására. A rendszerváltás után a roma kulturális reprezentáció, elsősorban a Fekete vonat és a Nyócker feltűnésével, a Hall által második szakasznak nevezett fázisba ért el. Mind az etnikai csoport(ok) ábrázolása, mind életterük (mint például a VIII. kerület) reprezentációja, minden fenntartott sztereotípia ellenére, összetettebbé, több41 Imre Anikó 2009: 23.
