Oldal 125 [125]
OCR
124 e Köztes terek amelyek a kerületben élő roma kisebbség odatartozás érzését erősíthetik. Ismét Aldermant és Inwoodot idézve, a helyek elnevezéseit láthatjuk a faji és etnikai kisebbségek küzdelmeinek kulturális arénáiként. Ezekben az arénákban a névadás küzdelmei során nem csak a társadalmi emlékezet kontúrjai íródhatnak át, de a kisebbség politikai tagságának kiterjesztése, valamint a társadalmi inklúzió nyilvánosság felé való kommunikációja is megtörténhet.??? Józsefvárosban, de szinte egész Budapesten, alig találunk roma hősökről, híres emberekről elnevezve köztereket, utcákat. A rendszerváltás után talán legstigmatizáltabbá vált utcát, a Dankó utcát 1934-ben keresztelték át Madách utcáról előbb Dankó Pista utcára, majd 1939-tól Dankóra. Tábori Zoltán szerint a névváltoztatás gesztusa mögött az állt, hogy miután a Madách utcára a főváros magasabb presztízsű kerületei tartottak igényt, a , a hatóság a környéken lakó cigány zenészeknek akart kedveskedni azzal”, hogy Dankóról nevezte el az utcát. Bár az országban a legtöbb Dankó utca cigánytelepeken, szegregált településrészeken található, a VIII. kerület esetében a döntés magyarázható azzal a kevésbé cinikusnak tetsző indokkal, hogy a híres prímás az 1890-es években valóban lakott a Madách utcában. Bogdán Péter és szerzőtársai a budapesti közterek roma reprezentációjáról szóló írásukban kiemelik, hogy a romákról elnevezett összesen 22(!) köztéri alkotásból mindössze kettő van, ami a XX. század elején jött létre, ezek pedig a Dankó utca és Bihari János prímás szobra a Margitszigeten. Továbbá, Bogdánék szerint a 2006-os év mérföldkőnek tekinthető a köztéri alkotások születése szempontjából. Ezelőtt a dátum előtt ugyanis csak a , többség? állított emléktáblát, szobrot roma embereknek, 2006 után viszont több roma, civil kezdeményezés is született, ezek egyike például a Nehru parkban található Roma holokauszt emlékmű. A feljebb tárgyalt identitáspolitikai küzdelmek és az önreprezentáció szűk mezsgyéjének szempontjaiból tanulságos, hogy véleményük szerint ,Bihari és Dankó elsősorban a magyar identitásnak tett szolgálataikért kaphattak , emlékezetet, azaz cigány mivoltuknál erősebben dominált, hogy míg Bihari János a magyar verbunkos zenével és a nemzeti érzéssel fonódik össze, addig Dankó a magyar nóta és népies műzenéhez köthető. Közös bennük, hogy mindkettő a magyar nemzeti érzés és identitás hordozója, jeles szimbóluma volt a maga korában. Befogadásuk a nemzet emlékezetébe pont ezért nem jelenthetet nehézséget, illetve azt a , cigány zenész" entitást 32 Alderman-Inwood: i.m. 213. 33 Tábori Zoltán 2009, 150. 34 Bogdán Péter, Molnár István Gábor és Setét Jenő: Roma reprezentáció a magyar főváros közterein. Tom Lantos Intézet. Budapest. 9.
