Oldal 114 [114]
OCR
Az identitásképzés intézményei e 113 Ezekben a bekezdésekben lehetetlen felsorolni azt a több száz művészeti és kulturális eseményt (kiállítást, színházi előadást, koncertet, workshopot, filmvetítést), amelyek a Roma Parlamentben zajlottak az elmúlt bő húsz évben, azt viszont lényeges konstatálni, hogy az intézmény nevéből a , parlament" tag mintha lassan jelentőségét vesztette volna: a politikai szerepvállalás, a cigány kisebbségi politizálás súlya idővel elhalványult. Míg egy 1998-as írásában György Péter egy, a Néprajzi Múzeum roma kiállítása kapcsán szervezett beszélgetés helyszíneként a Roma Parlamentet kontaktzónának ábrázolta, amely a , cigányság sorsát alakító politikai döntések meghozatalának, vad, gyakran kezelhetetlennek tűnő vitáknak színtere? volt," a fokozatosan bekövetkező depolitizálódást Fris E. Kata is alátámasztotta a vele készült interjúban. [Az első négy év, vagyis 1991 és 1995 között] , ez egy nagyon pezsgő időszak volt, nagyon sok mindent gondoltak, a Roma Parlament egy fontos tanácskozó hely is volt ekkor. Abszolút a politikai nyomásgyakorló ereje sokkal erősebb volt. Én 96-ban kerültem ide, akkor volt egy átmeneti időszak, amikor még ez fontos volt, de lassan, vagy párhuzamosan ment a kettő, a kulturális önreprezentáció és a politikai vonal, és aztán ez áttevődött teljesen a kulturális oldalra. Ennek az lehet az oka, hogy azok az emberek, akik politizáltak, többen csalódtak, vagy más csoportokhoz pártoltak át." 1996-tól 2009-ig tehát a hangsúly fokozatosan a kulturális önreprezentációra került. Az, hogy ez a hangsúlyeltolódás mennyiben a roma politizálás széttagozódásának és belső konfliktusainak volt köszönhető és mennyire azon külsö - de interiorizält - hatasmechanizmusnak, amely a cigányságot elismerni, értékelni kizárólag a művészeti platformon tudja, nehezen megválaszolható. Az egymásra bizonyára ható két szempont mindenesetre azt eredményezte, hogy a Roma Parlament, eredeti célkitűzéseinek egy részét teljesen kizárva, kulturális szempontból nem csak Magyarország, de talán Közép-Európa legfontosabb roma helyszínévé vált. A kulturális központ-jelleg természetesen két irányba hatott: egyfelől megismertette, láthatóvá tette a kortárs roma kultúra nagy részét a kívülállók, látogatók számára, másrészt nagyon fontos közösségformáló találkozóhelyet biztosított a budapesti, illetve kerületi roma lakosok számára. Továbbá, ahogy azt Fris kiemelte, mivel sem a művészeti, sem a civil rendezvényeknek nem volt kimondottan etnocentrikus, csak romáknak szóló jellege, ezért a különféle események több szinten is integratívan hatottak. Egyfelől a nem roma résztvevők, látogatók által, másrészt az egyes kiállítások, rendezvények rendezési szempontjai által, melyeknél nem a kizá295 György Péter 1998: Noé Bárkája, Bábel tornya, Édenkert. In Digitális Éden. Magvető. 80. 296 Részlet a Fris E. Katával 2012. június 22-én felvett interjúból.
