Oldal 102 [102]
OCR
AZ IDENTITÁSKÉPZÉS INTÉZMÉNYEI A posztszocialista átmenet egész Közép- és Kelet-Európában új helyzetet teremtett: a különböző cigány/roma csoportok innentől európai kisebbségként jelentek meg. Ahogy Huub van Baar megállapítja, a 18. század óta ez volt az első alkalom, amikor a romákról való diskurzus expliciten kisebbségi kifejezesmödot öltött.”” Az új helyzet a józsefvárosi roma identitás és ön-reprezentáció gyakorlatainak intézményesülésére is hatással volt, ezért érdemes több szempont mentén is összevetni, milyen szerepe lehetett a rendszerváltás után a kerületi kisebbségi önkormányzatnak, illetve az ugyancsak a kerületben, 2016-ig működő Magyarországi Roma Parlamentnek. Mennyiben lehetett erősebb érdekérvényesítő, identitás-formáló szerepük ezeknek az intézményeknek a nyóckerben, mint a más kerületekben található, hasonló szervezeteknek? Mivel a történeti fejezetben tárgyalt, a szocialista időszak alatt létező Cigányügyi Koordinációs Bizottságok közül a VIII. kerületi kifejezetten kevéssé volt jelentős vagy aktív, különösen releváns volt, hogy a rendszerváltás után formáló érdekképviseleti szervek mennyiben tudnak ezen a jelentéktelen szerepen változtatni. Hogyan formálódhatott tehát a roma vezetők, civil vagy politikai szerepvállalók, döntéshozók által a helyi identitás és e formálódásban a Józsefváros cigány gettó stigmája előny volt vagy hátrány? Végül, az elemzés során az is fontos aspektus volt, hogy mennyiben maradt politikaiközéleti az ezen intézmények általi közösségi szerepvállalás, illetve mennyire tolódott el a hangsúly a vállalt feladatok kapcsán a politikaitól a kulturális reprezentáció felé. A feltett kérdések megválaszolásához rendkívül kevés forrás állt rendelkezésemre. Szimptomatikus, hogy bár a romák - akár transznacionális, akár nemzeti szinteken történő -, rendszerváltás utáni politikai lehetőségeiről számos elemzés született az elmúlt években, a roma közélet és civil szerveződés rendszerváltás utáni legfontosabb intézményével, a Roma Parlamenttel kevesen foglalkoztak. A legtöbb dokumentum , belülről", vagyis éppen a Roma Parlament épületében működő Amaro Drom című roma lapból származik, ebben jelentek meg az első években a politikai hitvallások, gondolatok, majd a későbbi években ugyancsak itt írtak a leginkább a különböző kulturális, művészeti programokról. 262 Van Baar, Huub 2011: The European Roma: minority representation, memory, and the limits of transnational governmentality. University of Amsterdam. 153.
