Oldal 98 [98]
OCR
Józsefváros története + 97 kerületi nem zenész cigányok esetén egyre romló erkölcsöt, rossz megítélést, ,Cigány-bűnöket" és a már említett , fertőzött" állampolgári magatartást észlelt. A fegyelmező hatalom tehát , jó cigányokra" (muzsikusok) és , rossz cigányokra" (nem zenészek) osztotta fel a városnegyedben élő romákat, akinek minden további jellemzője ettől a distinkciótól függött. Ahogy arra feljebb utaltam már, az 1990-es évekre a zenész cigányok száma nagyon lecsökkent, a muzsikusok fokozatosan , átadták a helyüket" egy stigmatizált, náluk sokkal rosszabb szociális körülmények között élő rétegnek. A szocializmus és az azt megelőző évtizedek utólag felértékelődtek, az akkori életszínvonal és megbecsültebb státusz a jelenből visszatekintve idealizálttá váltak. Feischmidt tanulmányában azt bizonyította, hogy a rendszerváltással érkező lecsúszást csak azok a zenészek tudták elkerülni, akiknek külföldön is sikerült karriert befutniuk és így, a bhabhai vagy werbneri értelmezésében globális nomádokká váltak. A sikeres zenészek tehát, elsősorban a dzsessz és a komolyzene területén, bekapcsolódtak egy transznacionális zenei világba, ezzel pedig transznacionális életformákat, univerzális értékeket és a globális piacon való jelenlétet hívták elő. A józsefvárosi muzsikusos kozmopolita perspektívája azonban nem jelentette a helyi kötődések teljes felszámolását. Az idézett fókuszcsoportos beszélgetés ugyanis arra az ellentmondásos feszültségre is rávilágított, amely nemcsak a külföldön messzemenőkig megbecsült, virtuozitása miatt magasra értékelt zene és annak Magyarországon érdektelenné válása között húzódott, de a zenészek által korábban nem ismert cigányellenességet, elutasítást is magában foglalta. A Feischmidt által idézett vallomások a magyar kötődések szétzilálódásáról arra a fájdalmas folyamatra mutatnak rá, ahogy a muzsikus cigányok társadalmi identitásának fontos elemét képző kulturális azonosulás és kölcsönhatások a rendszerváltás után felerősődő rasszizmus hatására fokozatos vesztettek érvényességükből.? Részben hasonló dinamikát, a statuszvesztés nehéz, csak személyes konfliktusok árán történő megélését támasztották alá a Fris E. Katalinnal készített interjúban elhangzottak is. , Én úgy láttam, hogy ők mindenképp, mint az értelmiség, vagy az elit réteg tartja számon magát is, és próbálják fenntartani azt az életformát, ami a '60-as, "70-es években még megadatott, de ez már sokkal nehezebben megy. Nagyon érdekes volt hallanom az egyik fiatal jazz zenésztől, aki egy cigányzenész családban nőtt fel és egy másik cigányzenész család lányát próbálta elvenni feleségül, és nem sokkal az esküvő előtt mentek szét. A fiú azt mondta, hogy az volt a baj, hogy ő sokat tesz azért, hogy megéljen, elvégezte az egyetemet, jazz zenészként is nehéz megélni, meg tanár is, de 255 Feischmidt 2014: 149.
