Oldal 93 [93]
OCR
92 e Köztes terek A , cigánybűnözés" (7770-es években feltörekvő) fogalma így magától értetődően helyeződött a kriminalitással egyébként is leginkább sújtott kerületbe: a rasszista, devianciaorientált, a cigányok , szokásai", , tipikus magatartása" által jellemzett jelenségről szóló beszédmódok kitalálói, használói kapva kaptak annak a városnegyednek a létezésén, amely már úgyis évtizedek óta rálépett a fokozatos elhanyagolódás, slumosodás útjára. A kifejezés kapcsán fontos utalni Messing Vera megjegyzésére, miszerint az olyan, romákkal kapcsolatos fogalmak egybeírása, mint a , cigánycsalád", , cigánygyerek", , Cigánybűnöző", mind azt sugallják, hogy egy cigány gyerek, család vagy bűnöző alapvetően és belsőleg (inherensen) különbözik nem cigány társától. Az ilyen szóösszetételek tehát erősen kategorizálnak és diszkriminálnak, más csoportokkal kapcsolatban pedig nem nagyon képzelhetőek el (, magyarcsaläd”, , magyarbűnöző? stb.).?? Az idézett dokumentumokban nemcsak az evidens módon használt kategorizáció, hanem egyfajta magyarázkodás is tetten érhető: ez a nagyfokú bűnözés, a tipikus , cigánybűnök" olyan speciális, terhelt helyzetet eredményeztek a Józsefvárosban, hogy a rendőrségtől nem is volt elvárható, hogy feladatát szakszerűen végezze. Ez az önmagát felmentő, a sorsszerűséget hangsúlyozó diskurzus nem csak a cigányság jelenléte miatt, hanem önmagában, a kerület saját múltjából fakadóan is képviseltette magát. „Igen lényeges megállapítás, hogy a VIII. kerület további körülményei jelentősen megváltoztak. De, még jelenleg is tapasztalható, hogy a falatozó helyiségeket összetévesztik a régi rosszhírű italozó lebujokkal. Budapesti tapasztalat, hogy ma már csak kb. egy ötöde van annak, ami volt még pl. 1938-ban. [...] Mindettől függetlenül, eredményeiben kell mérni a kerületben végbement változást. Lehetőleg meg kell szüntetni az előítéleteken és a múlt gyakorlata szerinti megítéléseket.?" A fent idézett 1968-os szövegekben, melyek a kerületi MSZMP Bizottság rendőrkapitányság munkájáról szóló tájékoztatókat tartalmazzák, finoman összekeveredtek a hely és lakosainak reprezentációi: a bűnös helyé és a bűnös (/cigány) ott élőké. A harmadik idézet szerint a Józsefvárossal kapcsolatos negatív kép már önjáró, függetlenedett a valós helyzettől: a stigmatizált városnegyed nem tudott kitörni régi, háború előttről fakadó megítélése alól. Bár az utolsó mondat az előítéletek megszüntetését szorgalmazta a VIII. kerület kapcsán, a rendőrségi, illetve pártiratok folyamatosan csak egy nagyon befolyásolt, előítéletes hangon tudtak megszólalni, amikor a kerületben lakó romák lakóhelyükre tett rossz hatásáról értekeznek. Ez az ambivalens, 39 Messing Vera 2003: Vältozäs es ällandösäg. Mediakutatö. Budapest 1-12. 40 Dapsi Käroly elvtárs, 1968. november 8., VB ülés, kerületi MSZMP bizottság (XXXV.13.a.4./293. 6e.).
