Page 89 [89]
OCR
88 e Köztes terek költöztetettek legnagyobb része, közel 6096-a az új lakótelepekre (Újpalota, Zugló) került, mindössze 13,296-uk költözött vissza a lebontott házak helyére épített új épületekbe, és emellett 26,590-uk régi, főleg józsefvárosi lakásokban lelt , új" otthonra. Akik maradtak tehát, az akadozva haladó rekonstrukciós folyamat mellett régi lakásokba költözhettek csak, és ezek - Jeney Sarolta 1975-ös írása szerint - sokszor egyáltalán nem jelentettek kedvezőbb lakáskörülményeket. Jeney idézte az egykori kerületi lakost, aki végül a neki kiutalt lakást nem fogadta el, mert: ,,... nincs ablak a szobán. Á, mondom, akkor elég a föld alatt sötétben lenni majd. (...) Egyet mutattak, de ottan nem volt konyha sem. Az csak egy szoba volt, de olyan mocskos..." Látható tehát, hogy a hatóságok által szorgalmazott lépcsőzetes lakáscsere sok esetben nem jelentett előrelépést, mert nem volt garancia arra, hogy az érintettek jobb lakást kapnak. Ahogy Ladányi is megállapította, a ki- és beköltöző társadalmi csoportok közötti különbségből következik, hogy a slumosodó belső városrészek társadalmi heterogenitása nagymértékben csökkent." Bársony János megfogalmazásában pedig: , Viszont ott voltak a megüresedő, nyomorlakások, mert slumosodott a kerület, ott volt a rengeteg szoba-konyha, hát ugye kupleráj-negyed volt, tehát maradtak ezek a típusú bérházak a kerület egy részében, és egyre inkább az volt a vélemény, hogy egy új épülő lakással oldjunk meg három lakásproblémát. Épült a lakás, és aztán a jobból mentek az újba, az ócskából mentek a jobba, és a legócskábból az ócskábba. Ez volt a lépcsőzetesség elve." A központi rendszer tehát így reagált a lakáskérelmekre, vagyis nem a legszegényebbeket költöztette az újonnan felépülő ingatlanokba, hanem a legjobb gazdasági körülmények között élőket, illetve azokat, akik különféle érdemeik alapján arra jogosultnak minősültek. A lépcsőzetesség elve mindenesetre azt eredményezte, hogy a legrosszabb lakásállománnyal rendelkező budapesti kerületek (VIII., IX. kerület) teltek meg a leghátrányosabb helyzetű lakossággal. Köszönhetően tehát a "70-es, "80-as évek budapesti lakáspolitikájának, a legszegényebb réteg maradt hátra a legszegényebb házakban, utcákban, a legnépesebb, legkiszolgáltatottabb roma családok a VIII. kerület leglerobbantabb részeiben.?? A filtráció okozta homogenizálódást és fokozódó leszakadást ugyancsak erősítette a lakáspolitika amortizációs gazdálkodási módja. A budapesti városvezetés, a mar emlitett okokbdl, ,,bontasellenes” volt, 73 Jeney Sarolta 1975: Szanálás a Józsefvárosban. Valóság. 18:1-12. 78. 24 Kondor Attila Csaba - Szabó Balázs 2007: A lakáspolitika hatása Budapest városszerkezetére az 1960-as és az 1970-es években. Földrajzi Értesítő LVI. 3-4. 264. 25 Részlet a Bársony Jánossal 2009. december 14-én készített interjúból. 76 Részlet a Bársony Jánossal 2009. december 14-én készített interjúból.
