Oldal 86 [86]
OCR
Józsefváros története e 85 kezdve a Józsefvárossal kapcsolatos hivatalos diskurzus egyik legfontosabb és legelterjedtebb artikulálódása tehát a veszélyes, bűnös hely narratívája lett. Azt, hogy a nyilvános reprezentációkban hogyan fonódott össze a kriminalitás a VIII. kerület cigány lakosságával, leginkább az államszocialista időszak néhány általános, romákat érintő politikai-társadalmi döntéséből érthetjük meg. Az 1961-es MSZMP Pártbizottsági határozattal — amely megszüntette az 1957-ben alapított Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetséget azzal az indokkal, hogy a cigányság nem nemzetiség - a romák hivatalos megítélése teljesen megváltozott. A közbeszédben a , cigánykérdés" erőltetett megszüntetésével nem lehetett többé cigánynak lenni, illetve nyíltan cigányokról beszélni. Mégis, ellentmondásosan és rejtett utakon, a diszkrimináció változatos formáin keresztül a cigányság kirekesztése tovább nőtt." Ebben az új rendszerben a romák , retrográd", nem kívánatos, elavult réteggé váltak, akiknek a szocialista társadalomszemléletben meg kellett volna szűnniük, illetve, akiknek az akkori közegben egyetlen lehetőségük az erőltetett asszimiláció volt." Mindeközben, cinikus és paradox módon - ahogy a VIII. kerületi pártiratokból kiderül - a60-as évektől egyre leszakadó városnegyed kapcsán felmerülő bűnözést, a társadalmi problémákat, a kerület rossz hírét a központi diskurzus egyértelműen az ott élő cigány lakosság számlájára írta." Ahhoz, hogy jobban megérthessük a VIII. kerület a szocializmus évtizedei alatt végbemenő leszakadását, az ott élő cigányság fokozatos szegregálódását, érdemes a Cigányügyi Koordinációs Bizottságok, „CiKoBinak” rövidített intézmények létrejöttét és kerületi működését megvizsgálni, mert ellentmondásosságukban végeredményben az egész, korabeli , cigánykérdés" reprezentälödott.”'° A CiKoBik, amelyek Budapesten és azon belül a Jözsefvárosban 1970-től működtek, a "61-es párthatározat után keletkezett hiányra épültek. Ahogy Bársony János, a budapesti CiKoBi egykori titkára fogalmazott, hiába szüntették meg erőszakkal a Cigányszövetséget, és próbáltak központilag úgy tenni, mintha a cigányság csak a , múlt átkos öröksége" lenne, egy új, felnövekvő, főként szociológusokból és bölcsészekből álló generáció elkezdett ellenvéleményt formálni és foglalkozni a romákkal. 23 "Dupcsik Csaba 2009: A magyarországi cigányság története. Történelem a cigánykutatás tükrében, 1890-2008. Osiris Kiadó. 24 Bársony János, az egykori Budapesti Cigányügyi Koordinációs Bizottság titkárával készített interjú nyomán, 2009. december 14. as BFL, MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (XXXV.1.a.3.). 1978. április 7. 148 őe, MSZMP Bu26 A korszak cigánypolitikájáról bővebben: Sághy Erna 2008: Cigánypolitika Magyarországon az 1950-1960-as években. Multunk. 1. 273-308.
