OCR
82 e Köztes terek kat. A nagyszabású felmérés és fejlesztési terv kidolgozása régóta váratott magára, a beszámoló alapján a 2. világháború és az 1956-os forradalom óta , úgy hagyott" Józsefváros képe bontakozott ki. A demográfiai adatok egy 1960. január 1-én folytatott népszámlálásból származtak, eszerint a VIII. kerületben 143 000 állandó és 34 000 ideiglenesen bejelentett lakos élt. Eszerint egy négyzetkilométerre körülbelül huszonhat fő jutott, ami a beszámoló szerint önmagában nem volt magas, ám a kerület lakhatásra használható területéből levonódott a Kerepesi temető, a Józsefvárosi és a Keleti Pályaudvar, valamint számos üzem és intézmény telke; így végeredményben a városnegyed a pártirat szerint mégiscsak túl sűrűn lakottnak tűnt. Ami a műszaki állag színvonalát illeti, a felmérés alapján az derült ki, hogy Józsefváros akkori 3125 épületéből 2555 lakóépület volt, és további 280 olyan, amelyben eredetileg más funkciója ellenére is laktak. Tanulságos az egyes „szükseglakäs-tipusok” megnevezése: pincelakások, üzletlakások, valamint általában, a házkezelési igazgatóságnál regisztrált lakások többsége, melyek két szobásnál kisebbek voltak. Az ugyancsak 1960-ban végzett felmérés alapján a józsefvárosi lakások értékcsökkenése olyan nagy volt (5.118.000.000 Ft), hogy az épületek egyszeri felújításához 1.225.000.000 Ft kellett volna. A Végrehajtó Bizottság emiatt közel 500 épület lebontását javasolta. Ami a kerület épített környezetének felújítását illeti, a beszámoló megemlítette, hogy bár átlagosan tizenöt évente kellene az épületeket felújítani, ez a Józsefváros esetében 1938 óta teljesen elmaradt, ráadásul, mint feljebb jeleztem, a világháború és az 1956-os forradalom okozta károk tovább fokozták a leromlott házak fizikai állapotát. Az irat megfogalmazásában 1956 óta VIII. kerület rendbehozásával kapcsolatos legfontosabb intézkedések az ,,ellenforradalmi károk" felszámolása, az életveszély elhárítása, valamint a sorés tömbtatarozás voltak. Külön fejlesztési elgondolásokra volt szükség a kerület legrosszabb állapotban lévő (a rendszerváltás utáni , gettó") részének felújítására: a József körút, a Baross utca, az Illés utca, a Korányi Sándor és az Üllői út által határolt városnegyed számára szanálási és beépítési tervet szándékozott készíteni a kerületi tanács. Az 1962-es tanulmány szerint a kerületrész átépítésének költsége körülbelül 1 milliárd (!) forint lett volna, ráadásul az irat az említett területen kívül a Teleki tér rendezését is feladatául tűzte ki magának. A tervek ellenére a megvalósítás, a terület egyes részeinek szanálása-lebontása körülbelül negyven évet váratott magára; az addigra totálisan lakhatatlanná vált, a későbbiekben Corvin negyednek nevezett kerületrészt csak a 2000-es évek rehabilitációs munkái során építették újjá. A városrehabilitációs kezdeményezések megkésettségéről, kronológiájáról a könyv utolsó részében írok részletesebben, annyit azonban már itt érdemes megemlíteni, hogy az egyetlen, szocializmus alatt megvalósult rehabilitációs program a Szigony utca körüli tömbben megépült lakótelep-együttes volt. A VIII. ke