Oldal 80 [80]
OCR
Józsefváros története e 79 szélén állhattak a zenész cigányok életét rögzítő kordokumentumban. Végül meg kell említeni a könyvekben szereplő józsefvárosi romák meglehetős heterogenitását, valamint azt, hogy a , főszereplő" muzsikus cigányság nagyobb társadalmi távolságra áll az oláh, vagyis nem zenész foglalkozást űző cigányoktól, mint a nem cigányoktól." Békési Ágnes Muzsikusok című munkája a Péliné regényeivel kapcsolatban megfogalmazottakat támasztotta alá, továbbá a II. világháború előtti évtizedek kapcsán egy olyan, rendkívül hierarchizált muzsikusréteget írt le, melyben legfölül éppen a budapesti zenekarok/családok álltak, az arisztokrata/nagypolgári réteg részévé válva. Ezek a családok Békési kutatása alapján az év nagy részét külföldön töltötték, sokat utaztak Nyugatra, privilegizált életet éltek." A Muzsikusokban feldolgozott, zenész cigányokkal készített interjúkból, illetve Péliné regényeiben a VIII. kerület idilli élettérként tűnt fel, amihez a (roma) lakosok szorosan kötődtek; a háború előtti muzsikus-narratívákban a legfontosabb jellemzők az otthonosság érzet, a megbecsültség, valamint a rendőrökkel való félelem nélküli kapcsolat voltak. Továbbá, úgy tűnik, ezekben a diskurzusokban nem volt még akkora szakadék romák és nem romák között, összefoglalva tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a különböző szintek, az intézményesült világ és a saját közösség szintjei még nem teljesen váltak szét egymástól, a helynek egy konfliktusmentes narrációja jött létre. :.. Mint fiatal gyerek ott töltöttük az estéket a haverokkal. Néztük, ahogy az öregek játszanak, mutatják egymásnak az új fogásokat. Sokan gádzsók is ácsorogtak ott, hallgatták a cigányzenét. Tiszteltek bennünket. Akkor eszükbe se jutott a cigányozás! Még a rendőrök is félórákat ácsorogtak ott, hogy szórakozzanak kicsit." „[A Matyas terre] mindenki kijárt. Emlékszem, keresztapámék ott laktak a Dankó utcában. [...] Egyszer csak zenét hallottam, meg hangoskodást, mentem a hangok után és egyszer csak ott találtam magam a Mátyás téren. Rengeteg zenész, gyerekek, szép lányok, na mondom, itt a helyem. [...] Akkoriban este ötig tele volt a tér. Hajnali kettő után meg a Kulacsban, a Víg matrózban, a Nemzeti előtt lehetett találkozni. [...] A rendőrök is szerették a cigányzenét! Tudták, hogy mit csinálunk. Békén hagytak bennünket. Meg aztán mi akkor nagymenők voltunk. Kik jártak abban az időben külföldre? A sportolók meg a cigdnyzenészek.”” 9 Durst Judit 2003. 200 Békési Ágnes 2003: Muzsikusok. Pont Kiad6. Budapest. 31-32. 201 Békési Agnes 2003: 40. 202 Békési Ágnes 2003: 40-41.
