Oldal 71 [71]
OCR
70 e Köztes terek kerületben a különböző egyetemi épületek, ekkor vált Józsefváros (egy része) Budapest művészeti-tudományos-oktatási központjává. Emellett a gyors iparosodás jeleként itt épült az első, kísérleti jellegű lebegővasút, az első lóvasúti vonal, majd a MÁV első budapesti pályaudvara, a Józsefvárosi pályaudvar. Az 1884-ben épült Keleti pályaudvar új telekként számos új házépítési spekulációt indított a környékén, ezt segítette tovább az 1889-ben megindított Baross utcai villamosvasút. A vasút- és az abból következő bérkaszárnya-építés tehát fellendítette a kerület iparát, 1896-ra harminchét nagyobb üzem volt található a Józsefvárosban, a lakosság pedig az 1847-es és az 1890-es népszámlálások között 3,6 szorosára nőtt (25 226 főről 91 303 főre). Ezzel a XIX. század végére Józsefváros lakossága a budapestinek 1990-át tette ki, amelyből az iparban dolgozók 22,5 96-a, a napszámosok és a forgalomban dolgozók 21%-a lakott itt. Az ipari fellendülés és a kerület benépesedésének csúcsa mellett azonban azt is látni kell, hogy Józsefváros számos hátránnyal és kedvezőtlen feltétellel is küzdött. Ha a házak lakóinak 1872-es városnegyedenkénti átlagjövedelmét vesszük például alapul, akkor azt látjuk, hogy Józsefváros az 1500 forinttal messze elmaradt Lipótváros (9300 Ft) vagy a szomszédos Terézváros (2300 Ft) mögött. A korszakban Józsefváros nagy (főleg külső) részén még mindig a kisvárosias, falusias földszintes házacskák, raktárak, kisipari műhelyek domináltak. Az itt élő népesség társadalmi összetételét, jellemzőit nézve az derül ki, hogy a kerületben átlagosan 379 lakó jutott száz szobára, tízezer tíz éven felüliből 3214 volt analfabéta (összevetve a belvárossal, ahol ugyanez a szám csak 1438 volt), valamint itt volt a legkevesebb a tanulók száma."" A józsefvárosi lakosság foglalkozása szerint nagyrészt iparos-kispolgári volt, kivéve a már említett Palotanegyedet, ahol a kerület néhány nagypolgári családja lakott. A külsőbb részeken azonban főleg mészárosok, asztalosok, lakatosok, kovácsok laktak, valamint nagy számban fuvarosok is (ezt őrzik máig a Nagy Fuvaros és Kis Fuvaros utcak nevei), Budapest fuvarosainak 69%-a, 668 fö. 1873-ban a lakások számát figyelembe véve a Józsefvárosban volt a legtöbb ínséges (874) és szegényes (1987) lakás, összesen 2983 (összevetve a Terézvárossal, ahol ugyanekkor mindössze 1500 lakás volt). Az 1866-os kolerajárvány következtében itt volt a legnagyobb a kolerahalandóság is, jelezve ezzel a városrész rossz egészségügyi és higiéniás viszonyait."! Bár tehát a bevezetőben a gettóról írva azokat a társadalmi-történeti folyamatokat említettem, melyek legfőképpen a XX. század elejétől fogva vezettek a kerület elgettósodásához, 1699 Bakó-Bíró: i.m. XIX. vo Vörös Károly (szerk.) 1978: Budapest története IV., A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig. Akadémiai Kiadó. Budapest. 196-—199., 242. vi Vörös Käroly: i.m. 196-199., 242-245.
