Oldal 68 [68]
OCR
Józsefváros története « 67 térképek megteremtik az , imaginárius várost". A fejezetben ennek megfelelően párhuzamosan kezelem a két szintet, megpróbálom közös, szintetikus elemzését adni az , objektív" kerülettörténetnek és az ennek kapcsán születő diszkurziv - leginkäbb a veszélyesség, a marginalizáltság és a kriminalitás témáival foglalkozó - mezőnek. A mai Józsefváros területe 6,78 km2, ami Budapest területének 1,29%-a, mérete alapján a főváros kerületei közül a tizennyolcadik. A trapéz formájú kerületet keleten a Hungária körút és a Könyves Kálmán körút, nyugaton a Múzeum körút, északon a Rákóczi és a Kerepesi út, délen pedig az Üllői út határolja." A terület az 1720-as években kezdett betelepülni, mai nevét pedig 1777-ben kapta II. Józsefről, ekkor lett Alsó-Külváros helyett Józsefváros. Mai számozását 1873-ban, a főváros egyesítésénél kapta. Topográfiailag két különálló egységre tagolódik, a József körút által határolt kisebb Belső-, és a jóval nagyobb kiterjedésű Külső-Józsefvárosra. Mindazonáltal, a kerülettel foglalkozó irodalomban gyakran találkozhatunk a , Középső-Józsefváros" elnevezéssel, mely nagyjából a Mátyás tér - Teleki tér vonalában található területet jelenti. Ennek az osztályozásnak inkább szociológiai jelentősége van, hiszen ez az a terület, amely a leginkább azonosítható a képzeletbeli ,,ciganygettöval”. Józsefváros betelepülése A történeti források Józsefvárost szinte mindig a főváros szerves részeként emlegetik, azt sugallva, hogy a városrész történetét nem lehet a többitől elszakítva vizsgálni. A várostörténészek tehát részben egységben kezelik a négy belső pesti kerület történetét, Teréz-, Erzsébet-, József- és részben a Ferencvárosét. Annyiban helytálló ez a megállapítás, hogy egyszerre, a XVIII. század első felében települt be valamennyi, mindegyikük Budapest világvárossá fejlődésekor érte el fénykorát, majd a fejlődés többé-kevésbé azonos fokán rekedtek meg. Mégis, úgy tűnik, Józsefváros egyéni utat járt be korai fejlődése során: míg a XIX. században közel hetven évig gyorsabban fejlődött szomszédjainál, a századforduló környékén stagnálni kezdett, lemaradt a szomszédos kerületekhez képest. Ez a ritmuseltolódás, a korai fejlődés és az azt követő viszonylag korai elszegényedés, megrekedés okozta azt, hogy sokáig, bizonyos szempontból a mai napig Józsefváros a legfalusiasabb kerülete Budapestnek."£ 160, Niedermüller Péter 1994: A város: kultúra, mítosz, imagináció. Mozgó Világ. 20: 5. 11-14. Bako Ágnes - Bíró Lívia, et al (szerk.) 1970: Józsefvárosi lexikon. MSZMP VIII. ker. Bizottsága és a Fővárosi Tanács VIII. ker. Tanács. XI. 1622 Bakö-Birö: i.m. XIII-XIV.
