Oldal 67 [67]
OCR
66 e Köztes terek kiemelte, hogy a József körút, Rákóczi út, Baross utca, Népszínház utca által határolt terület egységes és nagyvárosias beépítése mögött olyan különleges hangulatú kisvárosias, olykor falusias jellegű utcák, tömbök, beépítések találhatók, amelyek építészetileg az 1990-es évekre szinte egyedül képviselték a főváros XIX. századi, kisvárosiasabb korszakát." A VIII. kerület betelepüléstől a XX. század közepéig tartó történetének összefoglalásakor, illetve az államszocialista időszak urbanizációs és várospolitikai döntéseinek elemzésekor még egyszer hangsúlyozni kell, hogy a Józsefváros múltjára vonatkozó szakirodalom igen szegényes, és ami még feltűnőbb, éppen a roma népesség betelepülésének, térfoglalásának pontos története, az ehhez szükséges forrásanyag hiányzik belőle gyakorlatilag teljes mértékben. Úgy tűnik tehát, hogy hasonló mélyfúrás, mint amelyet Gyáni Gábor, Szívós Erika vagy Nagy Ágnes végeztek - akár egy egész városrész, akár egy bérház kapcsán, társadalom- és várostörténetet ötvözve -, a józsefvárosi roma lakosság kapcsán nem igazán kivitelezhető."? Ami az ällamszocializmus időszakát illeti, a korabeli forrásokból igen ellentmondásos kép rajzolódott ki: bár a hivatalos kerülettörténeti munkák nagyrészt éppen ezen időszak alatt születtek, a korabeli politikai ideológia miatt nem hangzott el semmilyen, a romákkal kapcsolatos megállapítás. A másik oldalon azonban, levéltári kutatásaim során számos olyan pártiratot, feljegyzést találtam a vonatkozó korszakra, melyben a józsefvárosi cigányok, mint a kerület beilleszkedni nem tudó, bűnöző, , veszélyes elemei" voltak számontartva. Ebben a fejezetben így, akarva-akaratlanul is összefonódtak a , történeti tények" és a városnegyeddel kapcsolatos diskurzusok szintjei. Különösen nehéz, talán lehetetlen is lenne ugyanis szétválasztani azokat az adatokat, méréseket, történeti leírásokat, melyek az , elcigányosodó"? VIII. kerülethez tartoznak (többek között éppen a cigányság ambivalens megítélése, számon tartása miatt), és azokat a hivatalos, a szocialista időszakban burjánzó beszédmódokat, melyek a Józsefvárosra mint bűnös helyre reflektálnak. Onnantól ugyanis, hogy a , veszélyes hely", a slum képe kialakult, a társadalmi valóság összemosódott az előítéletekkel, szimbolikus képzetekkel. Ahogy Nagy-Csere Áron idézi Niedermüllert és a pszichológus-antropológus Stanley Milgramot, a kulturálisan marginalizált városrésszel kapcsolatos előítéletek és elképzelések , térbelileg objektiválódnak", az így létrejövő szimbolikus rendszer pedig nemcsak reprezentálja, hanem újra is termeli a tapasztalatot. Az így létrejövő mentális 18 Perczel Anna 1992: A Közép-Józsefváros északi területére készülő részletes rendezési terv programja. Tér és Társadalom. 3-4. 90. 159 Szívós Erika 2010: Az István (Klauzál) tér lakói a 19-20. század fordulóján, avagy a zooming in módszere társadalomtörténetben. In Bódy Zsombor, Horváth Sándor, Valuch Tibor (szerk): Megtalálható-e a múlt? Tanulmányok Gyáni Gábor 60. születésnapjára. 481-499.
