Oldal 66 [66]
OCR
JÓZSEFVÁROS TÖRTÉNETE Hogyan lett a Józsefvárosból nyócker? Milyen tényezők játszottak szerepet az egykori Alsó-Külváros történetében, fejlődésében, míg a XX. század utolsó évtizedeire Budapestnek a roma lakosság által legsűrűbben lakott kerületévé vált? Egyáltalán, miért éppen a VIII. kerületbe költözött a legnagyobb számban a (vidékről felköltöző) roma lakosság? És bár a városszociológia klasszikus szakirodalma ennek ellentmond, hogyan alakulhatott ki éppen a szocialista Budapesten az egyik legnagyobb szegregált terület? Azt kutatva, hogy miért éppen a Józsefváros vált Budapest egyik legszegényebb, legrosszabb állapotú kerületévé az ezredfordulóra, a rendelkezésre álló szakirodalom és forrásanyag alapján bizonyos szempontból csak zavarba ejtő találgatásokra, spekulációkra volt lehetőség. A VIII. kerület elgettósodásának története egy olyan urbanizációs problémaként is értelmezhető, amelyet leginkább a folyamatos oda nem figyelés, elhanyagolás jellemzett, a városnegyed-fejlesztési tervek nagyon ritka, vagy esetenként elhibázott megléte. Azok a magyarázatok, amelyeket egyáltalán megemlít a (történeti vagy szociológiai) szakirodalom, tulajdonképpen esetlegesnek, önmagukat magyarázónak is tűnhetnek: miért a Józsefváros robbant le a leginkább, miért ide költöztek be nagy számban a szocializmus évtizedei alatt a romák, miért nem Kőbányára vagy más, rosszabb státuszú kerületbe? Milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy a VIII. kerület asszociálódott a ,bűnös negyed", a , veszélyes hely", a ,cigánygettó" fogalmaival? Azért, mert ez volt eleve a legszegényebb, itt volt a legrosszabb állapotban a lakásállomány? A meglévő kerülettörténeti munkák úgy hivatkoznak a Józsefvárosra, mint egy, a XIX. században a fejlődésében megrekedt, önálló, falusias, kispolgári hangulattal bíró, zárt jellegű városrészre, amely hamar elvesztette a kapcsolatot, a közös urbanizációs gyakorlatokat a szomszéd kerületekkel, valamint amelynek ugyancsak korán, látványosan különvált a körúton belüli és kívüli része, és amely utóbbi ezáltal gyakorlatilag slumként konzerválódott. A nagykörúton kívüli VIII. kerület, a Rákóczi, Mátyás vagy Teleki tér környéke így a kezdetekről összeforrt a szegénység, a leszakadás, a marginalizálódás, a gettósodás urbanisztikai problémáival, a Külső-Józsefváros a városi problémák színhelyévé vált. Ez a különállás mindazonáltal építészeti és történeti értéket is képvisel. Ahogy Perczel Anna az 1992-ben a városrész rehabilitációjához tervezett elemzésében írta: Budapest nagykörúton kívül elhelyezkedő városrészeinek sorában a legnehezebb helyzettel bírt, mégis ,külön világokat" képviselt a Rákóczi tér, a Mátyás tér, a Teleki tér és a Köztársaság tér és környéke is. Perczel azt is
