Oldal 50 [50]
OCR
Városi terek, identitások + 49 génység és leszakadás egy megváltozott struktúrájában pedig a , hátrahagyottak" a társadalmi és térbeli depriváció hangsúlyos meglétével küzdöttek. Természetesen maga az underclass fogalma nem jelent meg a hétköznapok diskurzusában, sem a VIII. kerülettel kapcsolatos kulturális megnyilatkozásokban, reprezentációkban. Mégis, az előző bekezdésben Lugosi által idézett gondolat érvényessé vált a posztszocialista időszakra stigmatizálódó városnegyedben: a , rossz környék" önmagában megbélyegezte lakosait, a nyócker pedig romává tette lakosait, így a kialakult szimbolikus térben, hasonlóan az underclass kapcsán megfogalmazottakhoz, lényegtelenné vált az etnicitás és a társadalmi státusz megkülönböztetése. Ahogy sok másik szociológiai és társadalomtörténeti munkában, úgy a VIII. kerület és az ott élő romák összefüggései kapcsán is ki kell térni röviden arra, hogy mi alapján és kit nevezhetünk romának. A , cigánygettó" emlegetése kapcsán ugyanis figyelembe kell vennünk, hogy egyáltalán nem egyszerű megállapítani a roma lakosság számát, valamint ugyancsak nem evidens, hogy azt hogyan, milyen módszerekkel mérjük, így a következőkben utalok a , szimbolikus jelenlét" és a valódi számarányok viszonyára, illetve a kategorizációs nehézségekre. Szimbolikus jelenlét alatt a többségi társadalom azon félelemérzetét, megnyilvánulásait értem, amellyel a többek között a könyv később bemutatott példáiban is leírták a VIII. kerületet, mint egy teljesen , elcigányosodott" (tehát stigmatizált, veszélyes) területet, annak ellenére, hogy a meglévő statisztikák ezt a többségi jelenlétet abszolút nem támasztották alá. Ám nem csak a VIII. kerületi gettó etnikai összetételének megállapításakor, de az egész magyarországi cigányság demográfiai adatai kapcsán is csak találgatásokba, becslésekbe bocsátkozhatunk. A magyarországi cigányság létszámáról, különböző demográfiai adatairól Magyarországon először 1782-ben készült összeírás, akkor 43.738 főt számoltak, az 1893-ban lefolytatott részletes cigányösszeírásban pedig 65 ezer főt regisztráltak."? A 20. században Kemény István végezte a legfontosabb kutatásokat, az ő első, 1971-es felmérése szerint 320 ezer fő volt az ország cigány lakossága, ennek 7,996-a, körülbelül 25 000 fő élt a fővárosban, ám a kerületi megoszlásra ez a felmérés nem tért ki. A másik olyan kutatás, melyből a fővárosi cigány lakosság térbeli elhelyezkedésére lehetett következtetni, a Ladányi János - Csanádi Gábor által 1987-ben a budapesti általános és kisegítő iskolás alsó tagozatos gyerekek körében végzett összeírás volt. Ebben Ladányiék a roma tanulók összeszámlálásához azt az elvet vették alapul, hogy azt veszik cigánynak, akit m Mihályi Helga 2016: A cigány népesség demográfiai sajátosságai. Szellem és tudomány: a Miskolci Egyetem Szociológiai Intézetének folyóirata. 7:1-2. 33.
