Page 35 [35]
OCR
34 e Köztes terek Hanhörster tanulmányában a német Ina-Maria Greverus kultúrantropológus modelljét alkalmazta, melyben a térbeli orientáció négy aspektusát adaptálta a városi térbeliség négy dimenziójaként. A négy dimenzió ismertetése és alkalmazása a nyóckerben zajló társadalmi és kulturális dinamikák megértéséhez is hasznos volt, továbbá össze is foglalta, szintetizálta a feljebb felsorolt elméleti, illetve a városnegyedek klasszifikációjára vonatkozó ismereteket. Az első, a tér funkcionális dimenziója az épített környezetre vonatkozott; a házak, illetve a szolgáltatások minőségére, az infrastruktúra fejlettségére. Marxlohban a tanulmány szerint ez az aspektus, vagyis a rossz lakáskörülmények és a folyamatosan stigmatizálódó városi tér a második csoportot sújtotta leginkább. Ez a dimenzió egyértelműen érvényesült a nyócker roma lakossága esetében is, vagyis a leginkább stigmatizált terek általában „etnikai terkent” is jelennek meg, az épített környezet lerobbantsága, az infrastrukturális hiányok leginkább a városnegyed azon utcáit, részeit jellemzik, ahol a legjelentősebb a roma lakosság. A második aspektus a tér interaktív dimenziója volt, vagyis azokat a köztereket, utcákat jelölte, amelyeket a lakosok kommunikációs, interkulturális csere céljából igénybe tudtak venni. A német példa esetében a németek és törökök közötti kommunikáció főleg az utcán történik, a mentális térképek segítségével végzett kutatás alapján pedig úgy tűnt, a két csoport a legtöbbször csak véletlenül találkozott és kevés jel mutatott arra, hogy időt töltöttek volna együtt, vagyis úgy tűnt, Marxloh nagymértékben szegregált. A józsefvárosi példa esetében az interakciók hétköznapi, személyes szinten való antropológiai jellegű vizsgálata helyett akönyv második felében vizsgált, különféle kulturális gyakorlatok szolgáltak terepként. Az interkulturális cserére és a társadalmi csoportok közötti párbeszédre a fesztiválok, kerületi séták és civil kezdeményezések különféle válaszokat kínáltak, arra pedig, hogy az ilyen fajta kommunikáció mennyire intézményesült illetve instrumentalizálódott, a közterek tudatos fejlesztésének, vagyis a Magdolna negyedben zajló rehabilitációs munkák elemzése során tértem ki. Hanhörster harmadik kategóriája, a helyi politikában, döntéshozó folyamatokban való részvételre vonatkozó participatorikus dimenziója kapcsán a kutatásból az derült ki, hogy a második csoport, azaz a , törökök a török világban" kevéssé érezték úgy, hogy részt vehetnének a negyed fejlesztésében, a közös törekvésekben." Ebből a szempontból különösen fontos volt a VIII. kerület esetében ugyancsak említést tenni az ott folyó rehabilitációs munkákról, ugyanis a Magdolna Negyed Program kifejezetten a szociális participáción alapuló, közösségi tervezést és együttműködést előtérbe helyező gyakorlatot próbálta követni. A közpolitikában való részvételt illetően termé6; Hanhorster: i.m. 335.
