Page 25 [25]
OCR
24 s Köztes terek demes volt atvenni. Fabre és O’Meally mellett visszautalva Hayden inkluziv városi táj elgondolására, úgy tűnik, mindkét modell a kisebbségi nézőpont és jelenlét történelembe és emlékezetbe való beírására törekedett, legyen szó a faji, etnikai vagy osztálybeli hátrányok okozta kulturális hiányokról. Vagyis, a hagyományos, többségi szempontú történetírást — legyen szó várostörténetről, társadalomtörténetről vagy emlékezettörténetről - megbontották, átalakították; ez azonban, mint ez Fabre-ék vállalkozásában is visszatükröződött, sokszor a nem hagyományos források, módszerek, megközelítések alkalmazását is megkövetelte. A nyócker kortárs vagy közelmúltbeli roma identitásának, vagy máshonnan közelítve, a józsefvárosi romák városi örökségének feldolgozásakor ugyanezzel a szükséggel szembesültem. A városnegyedek történetének kutatása kapcsán Nagy Ágnes két bevett - a kvantitatív és az antropológiai jellegű - irányvonalat vázolt fel, hangsúlyozva, hogy Budapest kapcsán mindkét megközelítés csak korlátozottan van jelen. Bár az elsőhöz a Nagy által vizsgált időszakban, vagyis a II. világháború után Budapest esetében számos forrás áll rendelkezésre (népszámlálási lakásívek, választói névjegyzékek, címtárak, lakónyilvántartások, anyakönyvek, közjegyzői iratok), a városi tétben végbemenő dinamikákkal, mobilitással kapcsolatos empirikus kutatások mégis hiányosak. Ugyancsak korlátozott számban születtek antropológiai megközelítésű városnegyedtanulmányok. Nagy szerint a meglévő kutatások elsősorban olyan közösség-tanulmányok (community studies) voltak - mint az Ambrus Péter-féle A Dzsumbuj -, amelyek szegénytelepek, marginalizált csoportok lokális közösségeire, szerveződési mechanizmusaira irányultak." Nagy a Lipótváros társadalmi változásait a második világháborút megelőző és követő időszakban vizsgáló tanulmánya népszámlálási lakásívek, választói névjegyzékek, címjegyzékek és lakónyilvántartások alapján dolgozta fel; így a városnegyed bérházlakosainak életét, mozgásait mikroszkópikus közelségből láttatta. A rendszerváltás utáni Józsefvárosban lezajló mozgásokat, a roma lakosok ki- és beáramlását hasonló, történeti mélyfúrással már csak a sok esetben illegális lakásfoglalással, jegyzékbe vétel nélkül történő mobilitás miatt sem lehetett volna megfelelően kutatni, ám a klasszikus értelemben vett történeti kutatás nem csak a hagyományos források hiánya miatt nem tűnt elegendőnek. Ahogy Szívós Erika a Belső-Erzsébetváros kutatása kapcsán megjegyezte, egy városnegyed egykori presztízsét és értékelését nehéz megragadni a kérdés ,puha" mivolta miatt. A várostörténet hagyományos forrásai (az ingatlanpiaci hierarchiában elfoglalt pozíció, a városnegyed lakosságának tár3 Nagy Ágnes 2005: Városnegyedek életciklusa - Lakáselosztás, Társadalmi átrétegződés. A Lipótváros társadalma 1930-1960 között". In F. Romhányi Beatrix (szerk.): Tanulmányok Budapest Múltjából. 32. Budapesti Történeti Múzeum. 183-184.
