Oldal 210 [210]
OCR
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... 209 közülük csak a Mecsekben van), "5" amelyek közül itt nyolcat tárgyaltunk részletesen, de bizonyára további török kori búvólyukak is rejtőznek a közel 140 mesterséges üreg között. Itt említem meg, hogy régészeti korú löszbe vájt üregek bizonyosan nem csak a Dunántúlon fordulhatnak elő. A Bács-Kiskun megyei Érsekhalma határában, Hildpusztán, a bronzkori földvárnak helyet adó löszmagaslat oldalában már az 1950-es évek óta ismert régészetileg a partba vájt több, pinceszerű üreg, amelyek a néphagyomány szerint uradalmi dézsmapincék voltak, de búvóhelyként is emlegették őket (Balázs — Kustár 2012, 49—50). Kiss György 1954-es helyszíni szemléje során az egyik löszjárat aljában Árpád-kori kerámia-töredékeket tartalmazó beásást dokumentált, ami a dunántúli löszjáratok régészeti korú keltezését is nagymértékben támogatja.?57 A magyarországi barlanglakásoknak monográfiát szentelő Mednyánszky Miklós azokat eredet, illetve a használat módja szerint osztályozta. Szerinte a természetes eredetű barlanglakások közé sorolhatók a búvóhelyek és betyárbarlangok, a remetebarlangok, illetve azok az esetek, amikor a barlangokban házakat építettek. A mesterséges barlanglakásokat befoglaló kőzetük alapján kőbe, illetve löszbe vájtakra osztotta fel (Mednyánszky 2009). Munkája számos fontos, régészetileg is hasznosítható adatot tartalmaz, ha felosztása a mi szempontunkból vitatható is, hiszen búvóhelyként használt löszjárataink egyike sem természetes eredetű. A lehetséges párhuzamok kapcsán röviden ki kell térni a remetebarlangokra, annál is inkább, mert egyes ismertetett löszjáratok esetében a helyi hagyomány is utal arra, hogy remeték használták volna őket. Igazolhatóan középkori remetebarlangokat — a hagyomány által annak tartott számos barlangot nem számítva — Magyarország területéről csak három helyen ismerünk: Tihanyból, Zebegenyböl (Csemegi 1948), és Mátraverebélyről (Bakó 1998).** K6z6s jellemzőjük, hogy településektől távol, a környék kiemelkedő helyén, sziklába vájva létesültek. A fentiek alapján nem tartom valószínűnek, hogy a külső-somogyi löszjáratok valamelyike is elsődlegesen remeték lakhelyének készült volna, ami persze nem zárja ki, hogy később — ahogy a hagyomány utal is rá — ne vehették volna birtokba valamelyiket. 756 Eszterhäs 2015. Läsd még: http://nonkarstic.elte.hu/start.html (2018. november 15.) 257 Kecskeméti Katona J6zsef Müzeum Régészeti Adattära 69.299. 258 Gyôrffy Gyôrgy (1953: 102-103) elhelyezkedésük alapjän a balatonkenesei Tatärlikakrél is feltételezte, hogy remetebarlangok lehettek.
