Oldal 207 [207]
OCR
206 K. NÉMETH ÁNDRÁS (Margittay 1936: 44), de a hagyományos régészeti eszközökkel történő kutatás a jelenleg még bejárható két-három járat esetében is felettébb balesetveszélyes lenne, és kétes eredménnyel kecsegtet (elég arra utalni, hogy a Sófalvi András által a máréfalvi Kőliknál feltárt egyik kamra esetében bebizonyosodott, hogy a barlangot folyamatosan tisztították) (Sófalvi 2017: 264). Régészeti leletekkel hármat tudunk valamelyest keltezni: a tamási Likas-hegy fő járata a 13. század végén már biztosan létezett (ekkor még bizonyosan nem búvóhelyként), a ságváriban néhány késő középkori kerámiát találtunk, az udvari búvólyuk előtti teraszon pedig talán török kori használatra utaló vaskést és ólomdarabkát. A lyukak készítői és használói kapcsán csak találgatásokba bocsátkozhatunk: fekvésük alapján egy-egy, meghatározható, hozzájuk közel fekvő falu lakói húzódhattak meg bennük, közülük is elsősorban a védtelenebb lakosság (öregek, asszonyok, gyerekek). Rejtettségük okán ugyanakkor a környéket ismerő fegyverforgatóknak is menedékül szolgálhattak, hiszen Dankó Imre kutatásaiból ismert, hogy a hódoltság idején a Dél-Dunántúlon léteztek olyan paraszti közösségek, amelyek magukra maradva, földművelő munkájuk mellett időnként részt vettek a törökök elleni harcokban, kihasználva helyismeretüket (Dankó 1959). A török kori búvólyukak emlékét a kontinuus lakosság lényegében máig fenntartotta. A hódoltság után a társadalom perifériájára szorult elemek ideiglenes jelleggel, megszakításokkal csaknem napjainkig menedékhelyként, szükséglakásként használhatták őket (jó példa erre a kishajmäsi Tatärlyukak, ahol a mäsodik világháborúban katonaszökevények bujkáltak, a 2003. évi felmérés előtt egy évvel pedig az egyikben még laktak) (Rónaki 2005). A ságvári Betyár-barlangot és a békapusztai Betyárgödörből nyílót a hagyomány szerint a Kis-Koppány völgyében tanyázó Patkó Bandi használta, "5" a tamásit pedig egy helyi betyár. A betyärhagyomány mellett a szerzetesektől, remetéktől való eredeztetés bukkan fel több helyütt »s: A Betyárgödör másik neve, a Szoknyagödör a hagyomány szerint úgy keletkezett, hogy Patkó Bandi betyártársai itt ölték meg vezérük szeretőjét, bosszúból, amiért a menyecske feladta a csendőröknek a híres betyárt, és véres szoknyáját a gödör szájánál egy bokorra kiterítették. Diczendy 1944: 85. 752. A hagyomány és szakirodalom környékünkön említ egy olyan további búvólyukat is, amely csak betyárokkal kapcsolatban bukkan fel, ezért adattáramban nem szerepel. A Pesty Frigyes-féle 1864-es dűlőnévgyűjtés szerint , Egy meredek bérczen levő erdőben vágynak az úgynevezett Róka lukak — hol [11862 évben a hírhedt Patkó bandájához tartozó rabló csapatból négyen tartózkodtak, kik közül kettő a pandúrok bátor megtámadása folytán agyonlövetett." Pesty 2001, 237. A Rókalukak alja helynév ma is létezik Nyimtől délnyugatra, a Nyimi-patak déli oldalán: SMEN: 179 — 44/96. Valószínűleg ugyanezt említi két, betyárokkal foglalkozó mű is: Patkó Pistáék ,néba a Nyim és Bábony közt lévő, barlangszerű, hosszú szobákra osztott alagútban húzódtak meg" (Gönczi 1944: 290), továbbá: , Kási és Nyim között van egy földalatti bárom irányba elágazó pince: kb. 75 négyzetméter területet tesz ki. Patkó és társai szívesen tartézkodtak ott.” Nagyszokolyi Papp 1992: 134.
