Seite 206 [206]
OCR
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... 205 közepi elhagyása után) ásták rá a föld alá került bejárati részre azt a ferde lejtaknát, amelyen át a legújabb időkig be lehetett hatolni az üregbe. Méretük és kialakításuk eltérő, de bizonyos közös jegyek kimutathatók köztük, annak ellenére, hogy felmérés — 1811 és 2015 között, eltérő színvonalon — csak négyről készült, további kettőre leírás, illetve szóbeli emlékezés utal, kettő azonban sajnos annál korábban pusztult el, hogy használható adatok maradtak volna fenn róluk. Morfológiai jegyeik alapján elkülöníthető egy szabályos, , lineáris", valamint egy szabálytalanabb, koncentrikus alaprajztípus, illetve ezek keveréke. A tamási lyuk leginkább egy hagyományos, de a szokottnál nagyobb méretű lyukpincére hasonlít, amelynek falába talán utólag ásták bele a négy-öt kisebb kamrát, és egy nagyobb helyiséget. Hasonlóan egy vonalra volt felfűzve az udvari lyukrendszer, de ennek kamrái lineárisan, egymás után, egymásból nyíltak (amelyeket alacsony járatok kötöttek össze). Ezektől jól elkülönül a ságvári lyuk szerkezete, ahol ovális, széles folyosórendszerből — amelynek kiszélesedései maguk is lényegében külön szobának tarthatók — nyílik sugárirányban további öt helyiség (egy-egy kisebb kamra, illetve fülke ellenben az ovális belseje felé). Az alsószentiváni és a balatonendrédi üregrendszer a kétféle rendszer keveréke, hiszen bár tartalmaznak egyenes folyosószakaszokat, azokból ugyanakkor viszonylag szabálytalanul nyúlnak ki kisebb-nagyobb mellékfolyosók, illetve szobák. Az üregek nem csak folyosókból és kamrákból álltak, hiszen a szellőztetést is meg kellett oldani. Az udvari búvólyuk több méter hosszú, függőleges, szűk szellőzője ma is látható a felszínen, a tamási járatrendszer egy oldalága fölött pedig szélesebb, függőleges kürtő nyílik. A ságvári Betyár-barlang egyik helyiségének boltozatán szűk szellőző indítása látható. A békapusztai búvólyuk egyik helyiségének , hegyesen boltozott" mennyezetéről induló nyílást leírói kéményként határozták meg, és az udvari Török-lik elsö helyisegenel is tüzelésnyomokról számoltak be. Ugyanitt a világítóeszközök, mécsesek számára a falba kis mélyedéseket is vájtak. A löszből kialakított ülőhelyekre csak Békapuszta, Udvari, valamint Ságvár egyetlen kerek szobája esetében van adat. Még egy érdekesség, hogy Alsószentivánon a leírások meszelésnyomokat is említenek, amely — ha igaz — tartósabb használatra utalhat. Keletkezésük idejét ma már többnyire csak áttételesen, a készítésük során kihordott földből keletkezett teraszokon talált leletek segítségével tudjuk meghatározni. Ha némelyikbe ma még be is lehet menni, az évszázadok alatt leszakadt föld elfedte és kutathatatlanná tette az egykori járószinteket, így tárgyi emlék csak a tamási és a ságvári lyukakból került elő (nyílhegyek, illetve kerámiatöredékek), továbbá a leírások Alsószentivánon , fegyvereket" Balatonendréden pedig , rézpénzeket" említenek. Margittay Rikárd Balaton-kutató már 1936-ban felvetette a balatonendrédi Barát-lik kapcsán, hogy , barlang talajának felásása érdekes leleteket is szolgáltatna"
