Oldal 170 [170]
OCR
K. NÉMETH ÁNDRÁS?P A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI - LÖSZBE VÄJT BUVÖLYUKAK KÜLSÖ-SOMOGYBAN ES KÖRNYEKEN BEVEZETES „Az újabb levéltári, főleg pedig régészeti kutatások sokban módosítják a török megszállás alatti terület népesedési és települési viszonyairól alkotott képet. Kiderül ezekből, hogy a dunántúli magyar falvak lakossága tekintélyes részben elhagyta a hadak járta ármentes mezőket, s az erdők és vizek védelmébe húzódott." — írta Makkai László a török kor emberföldrajzi mérlegét készítve (Makkai 1985: 1437). Az említett régészeti kutatások alatt elsősorban Müller Róbert munkáit érthetjük, aki a fonyódi járásban végzett terepbejárásai, illetve Somogy, Zala és Veszprém megyei adatok segítségével kimutatta, hogy számos olyan kisebb, rövid ideig lakott török kori szálláshely létezett az utaktól távol, elsősorban vizek és mocsarak közelében, amelyeket ideiglenes menedékhelyként azonosíthatunk (Müller 1973; Müller 1976: 62-65). »2 Az objektumok azonositäsäban &s kutatäsäban többen segitettek. Magyarkesziben Beleczki István és Szabó Märta, Kisszekelyben Benke János, Horváth András, Isztl Márton és Neumann Péter, Tamásiban Kántor Miklós (akinek a Likas-hegy belsejéből ismert két régészeti leletet is köszönhetem) és Palánki Gábor, Tolnanémediben Gergály Imre és Végh István, Udvariban Peszt Attila és Kilvinger Péter kalauzolt, illetve látott el adatokkal. A tamási Likas-hegy fémkeresős kutatásában részt vett Czövek Attila, K. Tóth Gábor, Kántor Miklós és Sándor Lajos, a fémleletek túlnyomó részét utóbbi gyűjtötte. Ugyaninnen terepi megfigyeléseket Kraft Jánosnak (Pécsi Bányakapitányság) és Máté Gábornak köszönhetek. A Likas-hegy környezetének szintvonalas felmérését a Meridián Mérnöki Iroda Kft., a 3D fotogrammetriai felmérést pedig Sandó Norbert (Pazirik Informatikai Kft.) készítette, Balogh András ügyvezető önzetlen segítségét e helyen is köszönöm. A balatonendrédi terepbejáráson Balogh Zoltán és Varga Máté, a ságvárin rajtuk kívül Horváth Szilvia vett részt. A Tamási-Likas-hegyi érmeket Varga Máté határozta meg. Stibrányi Máténak adatokat köszönhetek, Eszterhás Istvánnak a ságvári és balatonendrédi löszüregek felmérési rajzai újraközlésének engedélyezéséért vagyok hálás. A tárgyfotókat Retkes Tamás, a lelettáblát Vicze László (mindketten: Wosinsky Mór Megyei Múzeum) készítette. A Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.-nek köszönöm, hogy folyamatosan lehetővé tette az erdő területén történő kutatást. A kézirathoz Fuksz Márta, Máté Gábor, Varga Máté, valamint Sófalvi András fűzött értékes észrevételeket. Érsekhalma-Hildpuszta lelőhelyre Pánya István hívta fel a figyelmemet. Minden érintett segítségét köszönöm. A témáról eddig egy előadás-kivonat (K. Németh 2017) és egy ismeretterjesztő cikk látott napvilágot (K. Németh 20180).
