Oldal 127 [127]
OCR
126 K. NÉMETH ANDRÁS — MATE GÁBOR 4. MALMOK ÉS ÁTKELŐK KAPCSOLATA Röviden meg kell emlékezni a malomgátak, mint átkelőhelyek fontosságáról, amelyeknek az újkori természetalakítás előtt kiemelt szerepük volt az úthálózatban. Utóbbiak ellenőrzésére nem ritkán már a középkorban is várak épültek, amelyeket a hódoltság idején is használhattak (pl. Döbrököz), de a törökök is építettek palánkokat a már létező malomgátak és utak mellé. Előbbire példa a már idézett Döbrököz, ahol a 1720-ban a falu mellett fekvő egyik malom helyét így adták meg: , amint a kelő a vár felé átalmegyen". Utóbbira említhetjük a már elemzett Berkit, ahol szintén van késő középkori adat malmokráól, s ahol rövid életű, beszédes nevű török palánkvár létezett Berkigát néven. A malomgáton keresztül haladó utak védelmére épült török palánkok másik jó példája a Pincehely és a Görbő között futó malomgát közelében, a Kapos szigetén létesített párkány; mindkét oldalon középkori eredetű (1546-tól, illetve 1690-től említett) malom is működött (K. Németh 2013a). Természetesen nem minden, átkelőhelyként szolgáló gátat őrzött erősség. A Kapos átkelőin feljebb felsorolt, váras helyeken kívül át lehetett kelni Kurdon is (ezért , csinálták" a gátat a törökök 1552-ben) és említettük már a Dúzson a 19. században jelölt régi gátat is, ami kétségkívül hasonló célt szolgálhatott. A TÖRÖK HÁBORÚK HATÁSA, TAVAS ÉS ÁRKOS MALOMTÍPUSOK A koppányi szandzsák török adóösszeírásai arról tanúskodnak, hogy a térségben a 16. században többé-kevésbé még folytonos a malomhasználat. Ezt követően felgyorsul a pusztásodás, ám a jó helyzeti adottságokkal rendelkező malmok hosszabb-rövidebb ideig tartó lakatlanság és a háborús viszontagságok ellenére is újratelepülhettek. A térségben ott maradtak fent működő malmok, ahol a népesség is helyben maradt (Mecsek, Hegyhát), illetve ahol az új lakók berendezkedése a régi malomhelyet újra , életre hívta". A történeti szakirodalomban kevésbé ismert, hogy a huzamosabb ideig lakott rác falvak és garnizonok határában is működtek malmok, több közülük a régi faluhelyektől kölcsönzött nevét vitte tovább. Ilyen volt például a Kápási malom, melyet a mágocsi Poznán bírt, illetve a mágocsi rácok által használt Ravaszliki malom."7 A nyergesi rácok az Enyődi malom birtokában "37 Kapdsi malom: MNL BMLIV. 1. p. 3. VIII. 238. (1752), Ravaszliki („Roaszliki”) malom: MNL OL P 108. Rep 92. cs. 555. f. VIII. n. 307. (1756)
