Oldal 118 [118]
OCR
KÖZÉPKORI EREDETŰ MALMOK ÉS MALOMHELYEK FOLYTONOSSÁGA... II7 az északi részt , pusztult tájként" értelmezhetjük, hozzátéve azt is, hogy mindkét területen találkozhatunk továbbélő és pusztult elemekkel és tájrészletekkel. Tanulmányunk első felében egy szempontrendszert határozunk meg, ami a középkori írásos források, az újkori térképek, a régészeti kutatások és a toponímiák alapján tekinti át a malmok továbbélésére utaló eseteket. A tanulmány második része a 18—20. századról szól, ami a konszolidált, háborúktól mentes évszázadok , történeti ritmikáját" követve, főként konjunkturális és technikai alapon bekövetkezett változások telephelyre gyakorolt hatását tekinti át. A tanulmányban bemutatjuk egy pusztafalu malomhelyének (Enyőd) történetét is, mely példán végigkövethetők mindazon változások, melyek egy tipikus Kapos vidéki malomhely története során bekövetkeztek. A KÖZÉPKORI MALOMHELYEK KONTINUITÁSVIZSGÁLATÁNAK SZEMPONTRENDSZERE A középkori vízimalmok topográfiai kontinuitását többféle szempontból vizsgálhatjuk. Legkézenfekvőbb az objektumok folyamatosságának valószínűsítése abban az esetben, ha valamely faluban középkori oklevél említ malmot, és amennyiben a faluban — vagy annak pusztulása esetén a falu helyén vagy annak közelében — a 18—19. századi források is tudnak malomról, gyakran térképek is rögzítik helyüket (1. a). Néhány szerencsés esetben ilyen — középkori és újkori forrásból egyaránt adatolt — malmok léte régészetileg is igazolható (r. b.), amely megerősíti a topográfiai azonosságot. A fentiek figyelembevételével, és ismerve a középkori írott források pusztulásának mértékét, olyan esetekben is valószínűsíthetjük egy-egy malom — egész pontosan malomhely — középkori eredetét, amikor ezeket nem említi Mohács előtti oklevél, de az újkori malom közvetlen közelében a felszínen középkori település régészeti nyomai azonosíthatók (2. b). Még inkább indokoltnak tűnik az ilyen, csak az újkorból adatolt őrlőberendezések középkori létesítésének feltételezése, ha a malom a középkori település elpusztult temploma közelében tűnik fel (2. a.). Az egyházi épületekhez vezető középkori utak nyomvonala nem egyszer éppen az átkelőként is használt malomgätakon keresztül vezetett toväbb (Stibränyi 2008: 192-193). Kutatásaink nem előzmény nélküliek abban a tekintetben, hogy a régészeti topográfiai kutatás az ország különböző területein mutatott már ki középkori malomhelyeket,"" de újkorig történő használatuk igazolására egy konkrét terület vonatkozásában még nem ismerünk példát. ur V6. MRT 1-11: passim.
