Oldal 113 [113]
OCR
II2 MÁTÉ GÁBOR a régi, középkori magyar falvakat kapcsolták össze, de egyes útpályákat már jóval korábbi korokban is használhattak. ""7 ERDŐLÉS, VADÁSZAT, MÉHÉSZET Az előző fejezetekben láthattuk, hogy 1683-at követően indokolt újraerdősödési periódusról beszélni. Vajon az erdőségek növekedése együtt járt a kihasználatlansággal, vagy amiről az utazók és a telepesek oly sokat panaszkodnak, a vadak uralmával? Kétségtelen, hogy a fa nélkülözhetetlen alapanyag volt. Az , erdőlés" vagy , faizás" az erdő hasznosítását, a tűzre való fának a vágását és szedését, a házhoz való épületfának (zsindely, oszlopfa, falazat stb.) és a munkaeszközökhöz szükséges faanyagnak a kitermelését jelentette. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a térségben a faépítkezés a 18. század végéig általános és uralkodó volt, és az erdőkben nagyszámú állatot neveltek, sokkal inkább erdőművelésről, mint a falvak peremén terjeszkedő vadonról beszélhetünk. De nézzük meg a perekből kibomló részleteket. Feltűnő, hogy a tanúk sohasem , fát vágni" mentek az erdőre, hanem a fa hasznosításának megfelelő tevékenységet folytattak. Hordóabrincsokat vágtak, mogyorózni jártak, oszlopfákat kerestek, gerendelynek való fát vágtak stb. Az erdős táj fáját tehát szelektíven használták. Favágásról, erdők kipusztításáról kizárólag az irtásföldek kialakítása kapcsán hallunk. Ekkoriban még a határ egészéről lehetett fát szedni. A téli tüzelő is sokkal inkább a hullott, száraz ágfából, itt-ott kiszemelt, tüzelőnek alkalmas fák hazaszekerezéséből keletkezett, semmint erdőrészek célzott levágásából. Az erdőlés ugyanakkor elválaszthatatlan volt a vadászattól, az állattartástól és a méhészkedéstől, amit rendszerint egy időben, egy térben végeztek. A vadászat a kor egyik meghatározó határbeli tevékenysége volt. A tanúk gyakran vadászat során jutottak el a per tárgyát képező földterületre, ahol egy nagyobb tudású, öregebb vadász sorolta fel, és tanította meg nekik a határpontokat. A vadászat tehát nem , ismeretlen területen", ,vadonban" történt, a vadászok jól ismerték az egykori falvak határait, amelynek javaiból részesedtek. A vadászat és egyéb , böngésző" tevékenységek nemcsak a zsákmányszerzés miatt voltak fontosak, elmélyítették a későbbi megtelepedés és a pusztabérletek (kaszálók, makkerdők) szempontjából fontos tájismeretet is. Egy ismerős erdőség vagy rét kibérlésére már sokkal nagyobb valószínűséggel vállalkozott a távolban lakó bérlő. A perekből kétféle vadfogási, elejtési módszerre van adatunk, a csapdával végzett vadfogásra és a puskás vadászatra. A csapdázás emléke az ún. farkasverem, amellyel főként 17 Részletesen lásd: Máté 2014a.
