Oldal 111 [111]
OCR
58. ábra. Az Abeli-té feltételezett helye a Szalatnak és Magyaregregy közötti határon ferdő és rét találkozásánál), 2019. december (Máté Gábor felvétele) volt a 20. század közepén, hogy a jeles nyelvész és erdész Reuter Camillo a nyír erdővel kapcsolatos helyneveket a vizes, nyirkos jelentéssel hozta kapcsolatba, és kizärta a faféleséggel valé szorosabb kapcsolatot (Reuter 1961b: 375). Az adatok azonban egyértelműen a nyír, mint faféle megjelenését támasztják alá. Bár a rétek rendkívül érzékenyen reagáltak az elnéptelenedésre és sok kaszálóból berek és bozót lett, bizonyos területeket végig hasznosítottak, kaszálták, szénáját feletették. Ilyen például a mekényesi pusztatemplom környéki rét, melynek a pusztulást követően is végig voltak használói. Általánosan elmondhatjuk, hogy az elpusztult falvak belsőségén, egykori házai és templomuk közelében fekvő réteket tovább használták. Szót kell ejtenünk a forrásokról is, mivel a források közül nem egy kiemelkedő jelentőségű volt. Csurgó puszta feltehetően arról a forrásról kapta a nevét, amely a szőlőhegyen feküdt, a forrás neve Csurgó vagy Szentkút volt, ami a forrás korábbi szakrális fontosságára utalhat. A mekényesi Pusztaszentegyház mellett lévő kút pedig a középkori Mekényes víznyerőhelye lehetett. Kitüntetett határpont volt a Gyertyános-kút nevű forrás is, ahol Köveskút, Bikal és Nagyhajmás határai találkoztak. Nemcsak emlékezetes hármashatár volt, hanem a pásztorok számára is alkalmas tanyahely."" 12 MNL BML IV. 1. p. 3. V. 124. (1745); VIII. 238. (1752)
