Oldal 100 [100]
OCR
À DÉL-DUNANTÉLI PUSZTA (1683-1735) TÂJREKONSTRUKCIOJA 99 sabb, ha a figyelmünket a halmok körüli megyékre fordítjuk, ahol már nagyobb eséllyel észlelhetünk a tájra jellemző klimax növénytársulást. A 3-as szakaszban például a Bikal és Nagyhajmás közti erdőségek helyén a betelepítések után csupán egy csalitos, cseres megyére szűkült össze az eredeti vegetáció. A közeli szántókon ökröket legeltető pásztorok a megyében emelt határhalmokon pihentek, amit szélesebb, gyepes, fás határsáv kísért. A cseres határsávban nyilvánvalóan a pusztásodás során felnőtt növénytakaró reliktumát láthatjuk, amelynek maradványai a konkrét helyen mára teljesen eltűntek. A halmokról szóló visszaemlékezésekben gyakran találunk a mindennapi életre és gazdálkodásra vonatkozó néprajzilag igen értékes utalásokat, melyek a tanúk határral kapcsolatos ismereteit támasztották alá. Ilyen, , addicionális" elbeszélésekből szerezhetünk tudomást a nagyági és kárászi pásztorok közötti verekedésről, amely a határon túli legeltetésből keletkezett, vagy arról, hogy egy pásztor a határhalom tetején aludt. Nemcsak a gazdálkodástörténet, de talán még az etnomuzikológia számára is fontos adalékot jelent, amikor egy helyi diszópásztor az egyik határhalom tetejéről, kürttel hívta össze sertéseit."7 Nem tartozik szorosan a témához, de fontos megemlíteni, hogy a határhoz gazdag hiedelemvilág is kapcsolódott. Elterjedt volt az a hiedelem, hogy a határhalmok alatt kincs rejtőzik. Illetőleg az is inkább hiedelemmonda lehetett, hogy a törökök égett bort vagy holt szenet rejtettek a halmok alá." Akár igazak a határhalmokhoz kapcsolódó cselekmények, akár nem, szerepük hasonló lehetett a halmon történő egyéb emlékeztető (megismétlődő) rítusokhoz (gyermekek megverése, szitkozódás, illetőleg ajándékozás), melyek alapvetően a halmok emlékének és a határnak a fenntartását szolgálták. HATÁRFÁK FAJA, ÁLLAPOTA, ERDŐTÍPUSOK ÉS MAI TERMÉSZETI VISZONYOK A határleírások a határfákat mindig faj szerint jegyezték fel. A dolgozat bázisát képező 21 iratban összesen 91 fára vonatkozó adatot találtam (3. táblázat). A vizsgált határszakaszok közül csak a 3/b jelzetű határvonalon nem állt határfa, mivel a határ egy patakot majd egy utat követett, az egyetlen, cserfára vonatkozó említés is a tanúvallomásban fordult elő. Egyébiránt ezen a szakaszon halom is csak egy volt, ami az itt létesült falucska gyors pusztulásával magyarázható. A táblázatban nem szerepeltettem az ugyanazon szakaszokon, de más időpontban történt 7 MNLBML IV. 1. p. 3. VII. 197. (1749) ss MNL TML Apponyi csaläd leveltära, 30. d. 183. (1734)
