Oldal 99 [99]
OCR
98 MÁTÉ GÁBOR az egyéb, határ szereppel felruházott objektumok (árok, jelöletlen fa, elpusztult építmény stb.) vizsgálatára helyezve a hangsúlyt. A HATÁRHALMOK FIZIKAI ÁLLAPOTÁBÓL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK A 18. század első felében végzett határjárásokban még kevés határhalommal találkozunk, számuk idővel nő. Ez féleg azokon a hatarszakaszokon (1. sz.; 7. sz.) figyelhető meg, ahonnan több határjárás is rendelkezésünkre áll. Eszlelhet6 az a tendencia is, hogy a halmok főként természeti elemek rovására (felszínformák, vizek) gyarapodtak. Ne gondoljuk azonban, hogy ez egy ősibb vagy primitívebb határjelölést kiszorító , modernizációs" folyamat eredménye volt. Sokkal inkább arról van szó, hogy az elnéptelenedést hozó időszakokban a határokat kényszerűségből kötötték természeti objektumokhoz, mivel csökkent a táji aktivitás, kevesebb szántót és rétet használtak. Figyelemreméltó, hogy a korai, 18. század elején keletkezett határperekben a török időkben létesített határhalmokról és a török földesúr jelenlétében történt határjárásokról emlékeznek meg a tanúk." Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az alkotott határjelölők, különösen a halmok készítése a konszolidáltabb viszonyok velejárója lehetett és a pusztásodási időszakokban a , nem alkotott", emlékezetben élő, illetőleg természeti objektumokhoz kötődő elemek vették át a főszerepet. Környezettörténeti szempontból a régi, több évtizede fennálló halmok vizsgálata lehet eredményes, mert a halmok a környezet megváltozása esetén is továbbörökítik a növényzetet. Nem ritka eset például, hogy a halom közepébe fát ültettek azzal a céllal, hogy védjék a halmot az eróziótól, vagy fordítva, a fa köré halmot hánytak, hogy a jelet hordozó fa ,nyifvánságosan" mutassa a határ futását. A vizsgált perekben ugyanakkor erre csak két esetben van példa. A halmok füves, gyepes volta is a készítés régiségét mutatta, a füves halom látványa a birtoklás és a határ elismerésének egyik kifejezője volt, éppen ezért az ilyen eseteket bizonyosan feljegyezték a határjárók. A gyepes határhalmok vegetációtörténeti szempontból nem hordoznak különösebb jelentést, hiszen a határhalmok erdős, ligetes tájon — különösen erdőszélben - előbb utóbb nyilvánvalóan begyepesednek. Haszno86 Erre nézve példa a Papd és T'ésla közötti vitás határszakasz, ahol a török időkben az »iszpajak” hatarhalmokat hanyattak. MNL TML XVIII. r., 30. d. 183. (1734). A hatärok felügyeletere és megtartására kétségtelenül utal az alábbi részlet: , nem csak Harcz, hanem más puszták is jelek által az török által el voltak határozva" MNL TML IV. 1. b. 10: 695. Harc, Szentgäl, Adäcs hatärvitäja (1733).
