Seite 93 [93]
OCR
92 MÁTÉ GÁBOR 21 iratból ductust csak 8 tartalmaz, 2 esetben a kérdőpontok (de eo utrum?) felelnek meg a hatarleirasnak, 11 esetben pedig a hatarjeleket a vallomastevék a tanúvallomasokban (fassiones testis) soroljak fel. 2. A kérdépontok iratrész (deutrum vagy de eo utrum?) a hivatalos szemelyek által megszerkesztett, határismeretre, puszta helyére stb. vonatkozó kérdéseket tartalmazza, amelyeket a tanúknak tettek fel. 3. A tanúvallomások (fassiones festis) a tanúknak esküvel hitelesített visszaemlékezéseit tartalmazzák. A határ a perbe idézett tanúk , közös tudásanyaga" volt, amelyet olykor — mint már említettük — külön ductusba rendeztek. Amennyiben a hatärleiräs a vallomäsokban fordul elő, a tanúk általában árnyalatnyi eltérésekkel mutatják be a határt, amelyek érzékelhetően nem is az ő szavaikat tükrözik, hanem a közösen bejárt és az írnok által rögzített, egyfajta tömörített ismereteket. A tanúk visszaemlékezései azonban többnyire egyediek és eltértek egymástól, mivel másként és más időben ismerték meg a határt. Forráskritikai szempontból megjegyzendő, hogy a tanúk ellenszolgáltatásért (pénz) cserében vállalták a tanúskodást, ezért nem kizárt, hogy valamelyik fél irányában elfogultak lehettek. Persze feltehetően nem ez volt a jellemző, hiszen a tanúk esküt tettek tanúságuk igaz voltára a hiteles személyek előtt. Az esetleges hamisságoknak a környezettörténeti rekonstrukció szempontjából egyébként sem lenne nagy jelentősége, mivel a szemle (ocu/ata) során, a szolgabíró és esküdtek jelenlétében megvizsgált határpontok bizonyosan valósak voltak. A régmúltra vonatkozó emlékek között pedig ha voltak is hamis, vagy elferdített tények azoknak a maguk korában hihetőnek vagyis valósághűnek kellett lenniük. A bemutatott iratrészek közül a legfontosabb a határleírás és a vallomás. A ductus elsősorban a táj szerkezetét ismerteti meg, fajokat, felszínformákat, a táj sajátosságait. A vallomásokban jóval kevesebb információt találunk a növényzetre vonatkozóan. Ellenben a tájon végzett tevékenységekről, gazdálkodásról és a mindennapi eseményekről nagyon értékes adatokat olvashatunk, illetőleg ez adja a perek történeti kitekintését is, hiszen a tanúságtevők többnyire a múltbéli tájat (20, 30, 40 évvel ezelőtti) idézték fel és szembesítették a jelennel. Természetesen a határperek nem tükrözhetik az egész tájra jellemző tájhasználati sajátosságokat, különösen hiányoznak az egykori falvak belterületére és azok környezetére vonatkozó ismeretek. Az , eredendő hiányosságokat" a mintaterület megválasztásakor igyekeztem kompenzálni. Arra törekedtem, hogy a vizsgált határ minél hosszabb legyen, eltérő tulajdonságú földrészleteket tárjon fel, és elpusztult települések teljes határát is körbekerítse. A nyomvonal kiválasztását más perek feldolgozása során és a terepbejárásaim alkalmával szerzett empirikus ismeretek is irányították.
