Oldal 92 [92]
OCR
À DÉL-DUNANTÉLI PUSZTA (1683-1735) TÂJREKONSTRUKCIOJA 91 települések nagyjäbél 87%-a pusztult el a tôrôk alatt.‘ A reorganizáció (18. század) során mintegy 4296-a éledt újjá, területük nagyjából 2-3-szor lett nagyobb, mint a középkori falvaké volt. A tanulmány fő kérdése tehát, hogy a háborús események előtt és alatt mennyire volt , ősállapotú" a környezet és vajon tényleg vadon alakult-e ki a pusztán vagy valami más? HATÁRVIZSGÁLATOK Dolgozatom 18. századi határvizsgálatokon alapul, mely iratok a török után igen nagy számban képződtek és kiváló területi lefedettséget biztosítanak a környezettörténeti munkához. A határvizsgálatok zömében a táj újranépesítése után keletkeztek (r730—1760-as évek), amikor is fontos kérdéssé lépett elő, hogy hol vannak a puszták, illetőleg merre haladnak a puszták és a lakott falvak határai. 7" A perek kiindulópontja szinte minden esetben parasztok közti határvillongás volt. Ezek lehettek békésebb jellegűek, például elszántás vagy tiltott legeltetés során előállt nézeteltérések. De a határviták olykor véres verekedésekig és az ispánok, hajdúk vezetésével végbe vitt hatalmaskodásokig is elfajulhattak."" Ilyen esetekben gyakori volt, hogy az elkövetőtől zálogot szedtek (ekét, baltát, ökröt stb.), vagy megkötözték és tömlöcbe hurcolták, vagyis az elkövető maga lett a zálog, akit társai pénzért váltottak ki. A birtokügyek rendezését azonban nem az egymás közti adok-kapokra, hanem — a kutató nagy szerencséjére — a vármegye igazságszolgáltatására bízták, amely igen sokat foglalkozott a vitás határok kérdésével. A perek során több irattípus keletkezett, amelyek ismertetésétől most eltekintek. Csak a néprajzi szempontból legértékesebb irattal, a határvizsgálati tanúkihallgatási jegyzőkönyvekkel (mezalis inguisitio) foglalkozom, melyek a helyi emberek (parasztok, pásztorok, hajdúk stb.) határral kapcsolatos tudásanyagát rögzítették. A Völgység nyugati felének határpereiből 21 mezalis inguisitio-t használtam fel, amelyekben összesen 242 tanú vallomása szerepel. Ám még mielőtt a tartalmi elemzésre térnék szükséges szólni a tanúvallomások főbb szerkezeti egységeiről. 1. A hatärleiräs iratreszben (duczus) a határvonal futását rögzítették, pontról pontra. A ductust nem minden esetben komponálták bele az iratba. A vizsgált 69 Jelen tanulmányban nem a néprajzi Völgység területét, hanem a földrajzi kistájat vizsgálja. A táj elhatárolásáról részletesen: Marosi — Somogyi 1990. A késő középkorból adatolható falvak száma 88, ezekből a török időkben (illetve alárendelten a török előtt) 77 falu pusztult el. 7 A hatärperek neprajzi kutatäsäröl, és forrásértékéről részletesen szólnak: Barth 1990; Égető 1989; T. Mérey 1967; Tóth 1987; 1989. n A határjárások, és a határ kutatásához kapcsolódó alapvető mű: Takacs 1987.
