Oldal 91 [91]
OCR
55. ábra. 4A Völgység elhelyezkedése a Kárpát-medence 1664-es térképén (rajzolta: Máté Gábor, alaptérkép: Cartograpbiaj" hogy a táj nem maradt lakatlan és műveletlen sem, de a táj szegény, tönkretett és leromlott volt (Mendöl 1941 [1991]: 170—174), szerzőtársa szerint a településrendszer sem egyszerre, és nem táji összefüggések szerint pusztult el (Eperjessy 1940 [991]: 129). Az ettől eltérő, vadságot és civilizálatlanságot feltételező állásfoglalás napjainkig tartja magát, a négy kiadást megélt Magyarok krónikájában például ezt olvashatjuk: , 4 romlástól leginkább sújtott középső területeken a bozótos, lápos környezethez szokott, ideiglenesen összetákolt házakban szakadozott öltözetű, emberi mivoltukban elhanyagolt, a közösségi erkölcsben visszaesett társadalom élt?" (Glatz 2006: 276). A történészek egyetértenek abban, hogy a legnagyobb pusztulást a 16—17. század fordulója (15 éves háború) mellett a 17—18. század fordulójának háborúi okozták. Ez a rendkívül pusztító korszak önmagában is három háborús eseménysorra osztható fel, Bécs ostromára (1683), Buda és Dunántúl felszabadítására (1686) valamint a Räköczi-szabadsägharcra (1703-1711). A tanulmány az események hatására előállt település- és täjpusztuläs hatäsait, valamint az újratelepülés utáni tájváltozást vizsgálja. Színhelye egy kisebb dél-dunántúli földrajzi egység, az ún. Völgység (55. ábra), ahol a késő középkori 58 Az áttekintő rajz a Cartographia Kiadó térképe alapján készült: (https://tudasbazis.sulinet.hu/HU/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/magyar-tortenelmi-terkeptar/torokellenes-harcok-a-17-szazad-masodik-feleben/torokellenes-harcok-a-17-szazad-masodik-feleben-kronologia-2)
