Oldal 88 [88]
OCR
A HELYI ÚTHÁLÓZAT NÉPRAJZI ÉS TELEPULESTORTENETI KUTATASA (18-20. SZAZAD) 87 útvonalak a helyiekkel készített interjúkból is felderíthetők, illetve elbeszélések alapján korrigálhatók. Az itt bemutatott térkép (53. ábra) a dűlőúthálózat 59 év alatt történt változását (1955—2014) mutatja be. Ez idő alatt az útsűrűség jelentősen csökkent, több száz éve járt gerincvonalakat hagytak fel, megszűntek a szomszéd falvakba vezető földutak, továbbá a mélyutak többsége is használaton kívül került. Mindez nemcsak a motorizációval függ össze, hanem a táji aktivitás csökkenésének is betudható.57 A diakrón vizsgálat akkor is tanulságos lehet, ha nem egy faluhatár gazdasági útjait, hanem a falvak közti közlekedőutak változását vesszük szemügyre. Az 54. ábrán a vidék mai közúthálózata látható. A 36. ábrával összevetve megfigyelhetjük, hogy a korábbi, falvak közti közvetlen útkapcsolatok igencsak megritkultak, a határos falvak lakói bekötőutakon át, olykor óriási kerülővel közelíthetik meg egymást. A kapcsolatvesztés a korábbi gerincutak vonatkozásában is észlelhető. A meglévő földutakon a gépjárműforgalom nagyon korlátozott (csak terepjáróval járhatók), így a földutak a közlekedés szempontjából csak egy szűk használói kört tudnak kiszolgálni. Az utak leaszfaltozása a szocializmusban jellemzően egy nyomvonalra — és a belterületi utcák burkolására — korlátozódott, a szilárd burkolat nélküli utakon a busz- és autóforgalom megszűnt. Mindez zsákfalvakat eredményezett, mely falvak igen nehezen kapcsolódnak az országos közúti vérkeringésbe. Ez a megváltozott kapcsolati háló azért is nagyon tanulságos, mert rámutat arra, hogy a községek az 1950-es évektől a mindenkori vidékfejlesztési és településpolitikai elképzelésektől függenek, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a korábban igen kevés munkaidő ráfordítással fenntartott úthálózat modernizálása erőforrások hiányában megakadt. A vázolt kép, még inkább a jól kiépített utak orientációja ugyanakkor azt is mutatja, hogy a helyi lakosság már nem a faluhatárból él, hanem döntően városi munkavégzésből, ennek is köszönhető, hogy a falvak közti mozgás, a helyi gazdasági és társadalmi kapcsolatok térbeli intenzitása csökkent. A motorizáció és az úthálózat kiépítése ugyanakkor korántsem csak fejlődésként értelmezhető (ahogy például a szocialista a korszak propagandisztikus írásai tárgyalták), hanem a térbeli kapcsolatok szempontjából a központi irányítás eszközeként is, ami a társadalmi és gazdasági folyamatok szabályozójaként a vidéket a város alá rendelte. 57 Ennek társadalmi vonatkozásairól: Máté 2006; 2012. 5§ "Részletesen: Maté 2013a: 245-256.
