Oldal 85 [85]
OCR
84 MÁTÉ GÁBOR ma ismeretlen. A patakvölgy elvizenyősödése és a 19. században kiépített vasút földmunkái tüntethették el nyomukat. A határjárásban több régi és új utat is említenek a kercseligeti példához hasonlóan, ezek azonban a határpontok fekvési bizonytalansága — főként fák és határhalmok voltak — miatt nem határozhatók meg pontosan. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy a völgyben fekvő középkori falvakból több borgos is vezetett a délre lévő falvakba. Az északnak dűlő oldalon négy jól fejlett V alakú szurdokvölgy található, melyek alakjukat tekintve ma egyáltalán nem emlékeztetnek a dűlőutakra (51—52. ábra). A felszín morfológiája és a határjárás említései mégis valószínűsítik, sőt kétségtelenné teszik, hogy itt utak voltak a török előtt. A laza, könnyen pusztuló felszínen ma csak újabb nyomvonalakat látni, egyik-másik azonban a nagy vízmosások partjára is lefut (olykor azzal párhuzamosan haladva), jelezvén, hogy az átrendeződés ellenére a régi útirányok közül több ma is aktív (a régi út már egy esetben sem használatos). A terepi kutatás alapján valószínűnek tűnik, hogy a határjárásban említett, régi, Kárász-Köblény közötti út a Hársmai-völgy lehetett. Ez a szinkron, útrekonstrukciós példa tehát nem a pontos datálás miatt érdekes, hanem azért, mert a felszíni viszonyok és a 18. századi források egy régi térstruktúra elemeit adják ki. Az utak a pusztafalvak meghatározásában, a térbeli kapcsolatok feltérképezésében, és a datálhatóság révén a tipológiakészítésben is segítséget nyújthatnak. A diakrón vizsgálatok révén vizsgálhatjuk az úthálózat szerkezeti változásait és a térbeli aktivitás átalakulását. Kárász község teljes községi úthálózatának változása az 1950-es évektől kezdődően követhető pontosan, mivel ettől kezdve állnak rendelkezésre a helyi utak mindegyikét feltüntető topográfiai térképek és légifotók, továbbá a vizuális forrásokon fel nem tüntetett 50. ábra. A régi kercseligeti út valószínűsített nyomvonala, 2013. Július (K. Németh András felvétele)
