Oldal 83 [83]
OCR
82 MÁTÉ GÁBOR hívhat a tudomány (dendrokronológiai, illetőleg gyökérkitakaródási vizsgálatok) (Kóródy — Kázmér — Székely 2009). A meredekebb oldalakon lévő mélyutak rendszerint szakadékká alakulnak át (37. ábra). Erdősi Ferenc kutatásai szerint a szakadékok olykor olyan mélyek, hogy elérik a vízadó réteget és az aljukon forrás tör elő. A mélyülés a kőzetréteg aljánál sem ér véget, az alatta fekvő — olykor keményebb — rétegben is folytatódhat (Ádám 1969: 148). A mélyre vágódott, vízmosássá átalakult utak már nehezen azonosíthatók, morfológiai alapon igen nehéz őket elkülöníteni az eróziós völgyektől, amelyek nem csak antropogén hatásra vezethetők vissza (természeti-antropogén formák).5 Az egykori, kevésbé pusztult mélyutak terepi jelzője, hogy rendszerint nem merőlegesen keresztezik a szintvonalakat, más szóval a lejtősíkhoz mérten enyhébb lejtésűek. Az aktív és fosszilis mélyutak az úthálózat azon, markáns megjelenésű elemei, amelyek a történeti tájkutatásban és a településtörténetben a legeredményesebben vizsgálhatók. SZINKRON ÉS DIAKRON ÚTVIZSGÁLATOK (TÖRTÉNETI SZEMPONTOK) Az eddig ismertetett vizsgálati szempontok összetett alkalmazására van lehetőség történeti források (térképek, határleírások) elemzésekor. A szinkron, azaz idősíkban végzett vizsgálatok esetén a rendelkezésre álló levéltári források (határjárás, birtoklevél, birtokper, útleírás, kéziratos térkép), vagy régészeti terepmunka alapján egy idősíkban megnyilvánuló térbeli viszonylatok megismerésén van a hangsúly. Változásvizsgálat esetén egy útszakaszra, vagy úthálózatra vonatkozóan több, más korból származó forrás összevetésén van a hangsúly, amely egyúttal kielégítő képet ad a változás folyamatáról, dinamikájáról. A következő mecsekháti példák szinkron és diakron út, illetve úthálózat vizsgálatokat mutatnak be. A 49. ábra egy 1759-es, Kercseligetet ábrázoló határtérkép útjait mutatja, ahol használatban lévő, régi és puszta közlekedőutak nyomvonalai jelennek meg. A kéziratos térkép egy újjáéledt tájat ábrázol, ahol a török alatt elpusztult tájszerkezet bizonyos elemei is megjelennek. A térképi elemek relatív történeti mélységet és datálhatóságot biztosítanak. A nyomvonalak terepi lokalizálása nem könnyű feladat. Az utak közül azonosítható a Jenőre vezető régi út (antigua), amely egy 55 A geomorfolögia szakszavai között szereplö horhos löszszurdokot jelent, ellenben a tanulmänyban szereplé "horgos’, "horhos’, ’"hörö’ azonos jelentesü szavak, a löszmelyüt helyi megfelelöi. Erdösi Ferenc (1987: ı13) a helyi — dél-dunántúli — terminológiával ellentétesen a horhosokat természeti formáknak, a természet-antropogén eredetű formákat vízmosásnak nevezi.
