Oldal 70 [70]
OCR
A HELYI ÚTHÁLÓZAT NÉPRAJZI ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSA (18-20. SZÁZAD) 69 elhagyott pusztautakat, pusztahorgosokat és a használatban lévő járt, jártas utakat. Az út minőségére gyakran jelzős szószerkezetek utalnak például a köves út (kővel leszórt), aszfaltos út (aszfalt burkolatú), az utak legnagyobb része azonban — némely nyugat-európai országgal ellentétben — ma is földes, murvás burkolatú földút, mely kifejezés szintúgy az utak kiépítettségének fokozódásával terjedhetett el, hiszen alapját a földfelszín (talaj) képezi. Újabb nyelvi lelemény (ra. század végétől) a dűlőút és a mezei út elnevezés is, mindkettő a földkataszterezés során, hivatali indíttatásra vált országos érvényű kifejezéssé. Ezek a nevek széles körű elterjedtségük okán a tudományos nyelvben a gazdasági utak szinonimájaként is használhatók. Sokkal szerteágazóbb vizsgálatot kíván a tulajdonnévadás, amelyben sok és változékony tényező érvényesül: leginkább az útirány vagy úti cél és a dűlő elnevezése kap szerepet. Igen tartós, évszázadokig fennmaradó neve lehet a szomszéd településre vezető utaknak, amelyek többnyire a határos falu nevét viselik, míg azok, amelyek távolabbi, nagyobb presztízsű helyekre is elvezetnek (vásáros, piacos helyek, egyházi központok) gyakorta a végcélhoz kapcsolódó nevet is viselhetik, tehát több névvel rendelkezhetnek. Mivel a vidéken a török uralma alatt (1544-1686) szämos település elpusztult, gyakori, hogy az utak elpusztult falu vagy egyéb objektum (vár, templom) nevét viselik." Az útnevek ugyanakkor nemcsak az úti célnak megfelelően változhatnak, hanem egy faluhatáron belül szakaszonként is eltérő nevet viselhetnek. Gyakran előfordul, hogy a szomszédos határrészre vagy dűlőbe érve már másként nevezik az utat, ami összefügghet az út fizikai jellemzőinek, a földfelszínborításnak vagy a dűlő nevének a változásával. A névváltás különösen jellemző, ha az út másik falu területére ér át. Egy-egy útnak több elfogadott helyi neve is lehet. Ennek oka, hogy a névvariációk rugalmasan idomulnak a közlekedés céljához, illetve nem mellékesen a beszédszituációkhoz. A névadásban természetesen más (gazdasági, szakrális stb.), jelen írásban nem részletezett szempontok is megjelenhetnek. A Mecsekháton igen gyakori név a környék vásáros központjaihoz vezető vásáros út. A plébániával nem rendelkező falvakban a mises ut vagy mise út, gazdasági vonatkozásban pedig talán a malom út a legelterjedtebb. Feltűnő azonban, hogy az írásos forrásokban nagy számban előforduló, egyéb gazdasági szerepre utaló nevek (ásványkincsre, szállításra stb.) a szóbeliségben (közszavakban és helynevekben) alárendelt szerepet kapnak. Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy az írásos (történeti) források esetenként nem az utak helyi elnevezését rögzíthették, hanem a forrás készítője számára fontos gazdasági szempontokat szem előtt tartva az utaknak új, a közbeszédben nem használt (alternatív) neveket (is) adhattak. + Például Kisvaszaron a Bikádi út, Nagyhajmáson a Kispusztai út, Kaposszekcsőn a Dárói út stb. (BMEN I.: 150. — 23/25; 2/59; 5/94.). 4 Ennek torténeti példdira nézve lasd: Szilagyi 2012: 34-118.
