Oldal 66 [66]
OCR
MÁTÉ GÁBOR A HELYI UTHALOZAT NEPRAJZI ÉS TELEPÜLÉSTORTENETI KUTATASA (18-20. SZAZAD) Út szavunk uráli korból származó , ősi örökség" a magyar nyelvben (TESz III.: 1038). A szó eredeti értelme az etimológusok szerint talán nyom lehetett, melynek értelme nem azonos a mai út szó jelentésével, mégis talán jobban visszaadja az utak és úthálózatok tudományos kutatásában rejlő lehetőségeket. Az út a társadalom szélesebb köre által használt, huzamosabb ideig használatban lévő nyomvonal, amely a létező fizikai struktúrák része, ugyanakkor mozgásjelenségek, gazdasági és társadalmi kapcsolatok térbeli viszonylatainak markáns, maradandó információhordozója, a tudományok e kettős minőségében kutatják. A hazai néprajztudományban a keveset vizsgált tárgyterületek közé tartozik. Az eddigi kutatások főként a speciális szerepkört betöltő utak és útirányok vizsgálatára fektették a hangsúlyt. Balogh István például a debreceni szekeresek távolsági útvonalairól, Takács Lajos a Kis-Balaton és környékének parti útjairól, országútjáról és sertéshajtó útjairól értekezett (Balogh 1966; Takács 1978). Kisebb léptékű, az útirányok keletkezésére és az udvar mozgásjelenségeire vonatkozó, módszertanilag is igen figyelemreméltó megfigyeléseket közölt Szolnoky Lajos és Gráfik Imre (Szolnoky 1956; Gráfik 1974). Az eddigi útkutatásokat összegezve — Viga Gyula találó könyvceímével élve — , uzak és találkozások" vizsgálatáról beszélhetünk, ami felöleli a közlekedés különböző formáinak kutatását (szekerezés, tutajozás), az állathajtó utak kialakulását és használatát, a teherhordás módozatainak és eszközeinek, az árucserék (vásárok, vándorkereskedők) vizsgálatát, továbbá az egyes termelési tájak, eltérő ökológiai adottságú vidékek között megnyilvánuló kétoldalú gazdasági kapcsolatoknak a leírását. Más szóval a néprajz azokat a nagyobb léptékű összefüggéseket vizsgálja, amelyek a parasztság térbeli mozgását éltették, továbbá azokat a lokális mintázatokat, amelyek az , úton levés" velejárói és külső megnyilvánulási sajátságai (útvonalak, szekérformák, teherhordó eszközök stb.) voltak. A településnéprajzi kutatás az utakra vonatkozó ismereteit főként a földrajz településmorfológiai vizsgálataiból és egyes településtörténeti, úttörténeti munkákból merítette. A helyi, azaz a nem speciális gazdasági szerepkört betöltő utak vizsgálata a néprajztudományban kisebb hangsúlyt kapott. Ugyanakkor a motorizáció előretörésével, az úthasználati igények megváltozásával és a határbeli aktivitás súlypontjainak átrendeződésével
