OCR
62 K. NEmetu ANpRAS a cölöpök lelőhelyétől néhány méterre egy Nepomuki Szent János-szobor és egy rajta elhelyezett emléktábla is emlékeztet rá napjainkban, hogy itt húzódott a Sió egyik mellékága a vízszabályozásokig). A famaradványon még nem történt évgyűrűs kormeghatározás. Dombóvár-Békatóról mindössze egyetlen régi facölöpöt ismerünk, amely szerencsés véletlenek következtében jutott múzeumba. Egy más helyen végzett régészeti szakfelügyelet során tudtam meg mélyépítő munkásoktól, hogy nem sokkal korábban Dombóvár határában, a Mágocsra vezető út északi felén, közvetlenül a Méhész-patak hídja előtt, villanyoszlopcsere során kihegyezett cölöpöket találtak, amelyeket az új villanyoszlop tövében hagytak. A begyűjtött három famaradvány egy kb. 2 méter hosszú cölöp összetartozó darabjainak bizonyult.57 A cölöpből vett mintát szintén Grynaeus András vizsgálta meg. Meghatározása szerint a cölöp anyaga kocsányos tölgy. A mintán a dendrokronológiai elemzésekhez minimálisan szükséges számú 32 évgyűtűt talált, abszolút korát sajnos ez esetben sem tudta meghatározni (Grynaeus 2019a). Ennek ellenére a cölöpöt nagy bizonyossággal tarthatjuk régészeti korúnak, mégpedig egy ritka okleveles adat alapján. 1453-ban a közeli Ábrahám falu ciszterci apátja pert indított Györgyi Bodó Gergely ellen, aki az apát Ábrahám birtokának határából a Kapos mellett számos földet elfoglalt, azon Békató vagy másképpen Újfalu néven falut telepített, a Kaposon pedig hidat csináltatott. A felek végül egyezséget kötöttek, azzal a feltétellel, hogy Bodó Gergely élete végéig megtarthatja a birtokot, a hidat és azok jövedelmeit, de halála utána az visszaszáll eredeti tulajdonosára (Gaál 1982: 179-180). A cölöp elökerülesi helye, anyaga, valamint a békatói hídra vonatkozó középkori oklevél alapján a cölöpöt nagy valószínűséggel régészeti korúnak tarthatjuk. Pincehelyen, a Kossuth utca 60. számú ház előtt, a jelenlegi Kapos-híd nyugati lábánál, 33. ábra. Pincehelyen előkerült régészeti korú hídcölöp, 2018. július (K. Németh András felvétele) 37 A cölöpmaradvänyokat Szabó Tamás gépkocsivezető és Csiszér Antal régésztechnikus (Wosinsky Mór Megyei Múzeum) szállította be a szekszárdi múzeumba.