Oldal 61 [61]
OCR
60 K. NÉMETH ÁNDRÁS a víz fölötti faszerkezetekből álltak, hanem a vizenyős területeken keresztül vezető, gerendaalapozású, deszkaburkolatú útszakaszokból is, amelyeket legkésőbb a hódoltság korától a folyószabályozásig, az 1810-es évek végéig használtak az egykori szandzsákszékhelyen. HIDAK, VÍZI ÁTKELŐK RÉGÉSZETI NYOMAI Az úthálózat kutatásához szorosan kapcsolódik a hidak és átkelők kutatása is, hiszen az utak vízfolyásokon való átkelését is meg kellett oldani, és szerencsés esetekben ezeknek régészeti nyoma is marad. A Kapos, Koppány és Sió folyók mentén az utóbbi évtizedben — többnyire szennyvízcsatorna-fektetések régészeti felügyelete során — szerencsés módon több helyen is előkerültek a mai, szabályozott mederben folyó vízfolyások közelében olyan, bárddal többnyire négy oldalról hegyesre faragott cölöpmaradványok, amelyekről előkerülési helyük alapján okkal feltételezhető, hogy a többnyire a 19. század első harmadában végzett vízszabályozások előtt létezett hidak vagy töltésutak részei lehettek. A kisebbtől a nagyobb vizek felé haladva: a Koppány-patak mellett Tamásiban, a Koppánnyal egyesült Kapos folyó mentén Dombóváron, Dombóvár-Békatón és Pincehelyen, a Kapos vizét magába fogadó Sión pedig Simontornyán figyeltek meg ilyeneket, s bizonyára nem véletlen, hogy az öt helyszín közül négy a török korban várral is rendelkezett, amelyek minden esetben az egykori hidak, átkelők közelében létesültek. A saját kutatásainkból származó hídcölöpök többségét megpróbáltuk dendrokronológiai módszerrel is keltezni, ami sajnos egyetlen esetben sem járt sikerrel. Mivel előkerülési helyeiken a régészeti korokban írott források szerint átkelők léteztek, ezért a keltezési hiányosságok miatt is fontosnak tartom bemutatdsukat, mar csak a 18-19. szAzadi és a korábbi szerkezetek feltételezhető hasonló szerkezete miatt is. Lássuk őket előkerülésük időrendjében. Dombóváron, a Gólyavár közelében, a szőlőhegyi elágazónál 2011—2012-ben Szabó Géza szennyvízcsatorna-fektetés régészeti felügyelete során több sorban elhelyezkedő, a talajba z méterre mélyedő, kihegyezett tölgyfacölöpöket talált, amelyet a vár keleti oldala mellett futó út és híd maradványaiként értékelt (Szabó — Csányi 2012: 182—183). Tamásiban 2014-ben a Koppány-patak déli oldalán, a miklósvári elágazástól kissé északra, a főutca nyomvonalán ásott szennyvízárok ásása során a fekete, áradmányos talajból hét, egyenként 1—I,5 méter hosszú, kihegyezett cölöpöt és egy négyzetesre bárdolt, vastagabb gerendát hozott felszínre a munkagép. A vízszabályozás előtti 36 A szerző megfigyelése, 2014. július 22.
