Oldal 41 [41]
OCR
40 K. NÉMETH ÁNDRÁS MORFOLÓGIAI JEGYEK ALAPJÁN ÉS LELŐHELYEK KÖZELSÉGE ALAPJÁN KELTEZHETŐ UTAK (MÉLYUTAK) A vizsgált vidék egy részének alapkőzetét alkotó löszben könnyen alakulnak ki mélyutak, helyi tájszóval horhosok vagy horgosok. A szekerek vasabroncscsal megerősített kereke kivájja az utakat, amelyek erodálódását az időjárás is segíti. Felhagyás után a horgosokban lerohanó víz egyenetlenül mossa és szakadékká mélyíti az egykori út nyomvonalát. Így olykor több tíz méter mély szakadékok is kialakulhatnak, amelyekről esetleg nem is gondolnánk, hogy évszázadokkal korábban útként működtek." Megállapításunk nem új, hiszen a Szekszárdi-dombság löszszurdikai kapcsán Pataki József már 60 éve ezt írta: , Hosszadalmas és felesleges lenne leírni minden egyes szakadékot annak bizonyítására, hogy 9090-ban löszmélyűtből keletkeztek. Legfőbb bizonyíték, hogy térképeken kimutatható régi utak belyén, illetve azok egyes szakaszain keletkeztek. [...] Ezt bizonyítja az is, hogy a szakadékokban néhány helyen ma is függőlegesen állnak a Jalak, míg természetes vízmosásból keletkezett szakadéknál ilyeneket alig látunk." (Pataki 1961: 74). A táj e jellegzetes képződményei helynévvé is válhattak: Tolna megyében a középkorban létezett egy Horhi nevű falu (Csánki 1897: 430), amelynek neve a "vízmosta árok, mélyút, horhos" jelentéssel bíró régi magyar "horh" főnév -i képzős származéka (Kiss 1988: 607). Az alábbiakban néhány, főként középkori templomok, egyházas helyek közelsége alapján keltezhető, részben ma is használt löszmélyutat mutatok be. Ezek száma a terepi megfigyelések révén jószerével tetszés szerint gyarapítható az egykori Tolna megye csaknem teljes területén. Máté Gábor kéziratos doktori disszertációjában számos ilyet mutat be a Hegyhát területéről, szempontunkból talán a Kárász északi határában fekvő Hársmai-gödör a legérdekesebb, amelyet már a 18. században is puszta útként említenek, és a helynevek alapján kétségtelenül a török korban elpusztult Bolda faluba vezethetett (Mäte 2013a: 86-88, 296-298, 47—53. kép). A középkori Bat falu felszíni nyomai a Tengőd délnyugati határában fekvő Bati-erdőtől északra, a Bati-réten találhatók. Templomát — szokatlan módon — nem a patakparton fekvő faluhelyen, hanem a patak déli oldalán húzódó, meredek oldalú dombvonulat északi, a falu felé előreugró peremén azonosítottam (K. Németh 2015a: 168—169). Az erdő északi oldalán, a patakra merőlegesen, egy máig használt, 4 À felhagyott mélyutak morfoldgiai tipusaira: Maté 2013a: 12-13.
