Oldal 37 [37]
OCR
36 K. NÉMETH ÁNDRÁS a régi térképeket, helyneveket vagy írásos forrásokat, de az elérhető távérzékelési adatokat (légi- és űrfotók, LIDAR felvételek stb.) is, valamint kiemelten a környezetükben fekvő régészeti korú objektumokat. Saját terepi kutatásaim során általában a látható nyomokból — általában különböző mértékben pusztulásnak indult vagy éppen máig használt mélyutak egyes szakaszaiból — indultam ki, amelyeket a fenti módszerrel igyekeztem időben és térben minél pontosabban lehatárolni. Más esetekben éppen ellenkezőleg, nem a tájelemekből indultam ki, hanem a különböző források — helynevek, térképek — által réginek mondott, vagy nagy bizonyossággal annak tartható utakat igyekeztem a terepen megtalálni. A vázolt régészeti módszertani háttér miatt itt nem foglalkozom részletesen Tolna megye középkori útjainak kutatástörténetével, hiszen a kevés idézhető munka kizárólag történeti adatok, írásos források alapján készített útvonal-rekonstrukciókat tartalmaz (Glaser 1929-1930; Szakäly 1973; Karoliny 1982), amelyeknek legfeljebb egy-egy rövid szakaszát sikerül terepen is azonosítani. A Tolna megyei középkori utak régészeti kutatástörténete igen röviden összefoglalható. A római limesút nyomvonalát követő középkori Buda-Eszék nagyút nyomvonalát leszámítva középkori út régészeti nyomait vidékünkön eddig csak Bertók Gábor írta le. Az első katonai felmérésen Szakcs és Nagykónyi közt ábrázolt kanyargós út egy szakaszának maradványát — amelyet néhány évtizeddel ezelőtt még használtak — légifelvételen világos sávként azonosította a szántásban, és feltételezte, hogy nemcsak a 18. században, hanem már a középkorban is használhatták (Bertók 2003). Ezt valószínűsíti, hogy azóta nyomvonala közelében két középkori egyházas falu felszíni nyomait is sikerült kimutatni Szakcs keleti-északkeleti határában: Bak és Fornos temploma egyaránt 200—300 méterre fekszik az úttól (vö. K. Németh 2015: 154, 156), amelyhez bizonyára rövidebb bekötőúttal csatlakoztak. KÖZÉPKORRA KELTEZHETŐ UTAK KÜLÖNBÖZŐ FORRÁSOK ALAPJÁN KÖZÉPKORI LELŐHELYEK KÖZELSÉGE ALAPJÁN KELTEZHETŐ UTAK A Rosta Szabolcs által használt, feljebb már említett, a 18. századi térképek és a középkori lelőhelyek összevetésén alapuló módszerrel több 18. század végi Tolna megyei dűlőútról is igazolhatjuk a középkori eredetet. Így pl. a Dalmandtól délnyugatra fekvő középkori Leperd egyházas hely (Dalmand-Felsőleperdpuszta) (K. Nemeth 2015a: 51—52) 250 éve még három, A betű alakban találkozó út két
