Page 31 [31]
OCR
30 K. NÉMETH ANDRÁS — MÁTÉ GÁBOR A 18. század elején a faluhatár nyugati része (az Enyődi-pataktól nyugatra) még az erdei haszonvételek miatt fontos. A csomai és a kercseligeti jobbágyok faizni jártak ide, ahonnan a tüzelő- és épületfát beszerezték, de marhák és sertések legeltetéséről is van adatunk. Az irtásföldek megjelenésével az erdők egyre kisebb területre szorultak vissza. Enyőd keleti határrészén az adatok szerint , szép gyümölcsös" volt, amely a templom mögötti domboldalon feküdt. A gyümölcsös jelentőségére fényt vet az a visszaemlékezés, miszerint gyümölcséréskor az Esterházy-uradalom dombóvári hajdúi őrizték. Éréskor a környékbeli (Csoma, Attala) gyerekek a pusztaszentegyház körüli gyümölcsöst keresték fel, s egymás között mondogatták: ,gyerünk szederjesi körtvélre, szilvára". Ez a hegy feltehetően a középkori Enyőd szőlőhegye lehetett, melynek fái a falu pusztulása után is termést adtak, s ezeket, minekután az élelmezésben és az állattartásban is nagy értéket képviseltek, nem vágták ki, sőt talán kisebb beavatkozásokkal gondoskodtak is a fennmaradásukról. A terület a 19. század folyamán ismét szőlőhegy lett. Enyőd igazi értékét ugyanakkor a 18. században egyre inkább az irtható földterületek jelenthették, hiszen a perekben általában a földek haszonvétele kapcsán keletkezett konfliktusokról hallunk. Az enyődi szőlőhegyet a malomhoz hasonlóan az 1950-es években számolták fel. Oldalában ma is láthatók a teraszok nyomai, a lukpincék és az eléjük épített présházak helyei. Az elpusztult építmények a közelben lévő, a téesz-időkben felszámolt szőlőheggyel, a beerdősülő rétekkel és az újfent bozóttá váló Kapos-ártérrel egy újabb markáns pusztulási korszak bekövetkeztét mutatják. A faluhatárban az egyik legfontosabb továbbélő elemet a malomhelyen kívül a középkori eredetű utak jelentik. A határjárások alapján pontosan beazonosítható volt egy 18. század közepén ,buszía útnak" nevezett útszakasz, amely ma is őrzi a fosszilis mélyutakra jellemző U alakú formáját. Ez vélhetően középkori eredetű útszakasz, hiszen az 1759-es térképen is pusztaútként (via antigua deserta) írták le. Enyődről déli irányban is indult egy út, amely minden bizonnyal Kercseliget felé, illetőleg Nyerges felé jelentett összeköttetést. Enyődből Dáróra vezető út ma már nem létezik, mert elszántották. Feltehetően középkori eredetű és löszszakadékká melyült üt a „szederjesi szölöhegyre” tartó mélyút, amelynek fejében egy feszület romjai láthatók. A faluhely fölött az egykori, 18. században kialakított szőlőskertek határán egy sorban földhányásokat azonosítottunk, melyek talán az egykori szőlőheggyel egykorúak lehetnek (lásd a 3. ábrát).
