Oldal 30 [30]
OCR
AÁ PUSZTAFALVAK TÁJTÖRTÉNETI KUTATÁSA A KAPOS MENTI ENYŐD PÉLDÁJÁN 29 tavas malomként ábrázolja (a tanúságtevők is ekképp emlékeznek rá). Az 1865-ös kataszteri térkép és a 19. századi vízikönyv az Enyődi- vagy az akkor már tulajdonosa után Krakler-malomnak is hívott objektumot árkos rendszerűként jelöli." 1964-ben még fotó készült az akkor már elhagyott, deszkafalú épületről, amely feltehetőleg az árkos rendszerre való átállás idején épülhetett újra, de az is lehet, hogy alapszerkezetében annál jóval régebbi, esetleg 18. század eleji építésű volt. A malmot a kollektivizálás után széthordták, lerombolták. Terepbejárásunk során a malomárok, a kerék mögött kimélyült kis tavacska és a malomépület törmelékei voltak kivehetők (6—7. ábra). A malom egyetlen épebb részlete a gerendelynél lévő, kváderkövekből rakott lábazat, mely esősebb időben most is részben vízben áll. Az egykori malomtó helye — melyet a 18. század második felében szüntethettek meg — szürkés színű, enyhe mélyedésként rajzolódott ki a patak nyugati oldalán fekvő szántóföldön. Az egykori malomtó gátja egy patakra merőlegesen húzódó, alig észrevehető kiemelkedésként mutatkozott meg, melyet csak második terepszemlénk alkalmával sikerült beazonosítanunk. A malomhely továbbélése és a régi malomgát, valamint a tómeder egyes szakaszainak megjelenése azért is kiemelendő, mert a vízfolyást kanalizálták és láthatólag nagyon nagy anyagmozgatással járó talajmunkákat végeztek. A TÁJKÉP VÁLTOZÁSA (MŰVELÉSMÓD, TÁJHASZNÁLAT, UTAK) A faluhely körül a török időkben erdőségek nőttek fel.:" Szűkebb környezete az 1759-es térkép szerint irtványföld volt, vagyis bizonyos, hogy a faluhely a török alatt bebokrosodott, beerdősödött, amit aztán a 18. században irtottak újra. Nem véletlen, hogy a faluhely területe az első irtások között volt, mivel dombságainkon a középkori falvak a jó műveletű, síkabb fekvésű, jószág által járatott, telkesített földdarabok, ún. , telkek" mellett jöttek létre. A faluhelyen kívül a hegytetőkön létesítették az első irtásokat. Enyőd határának túlnyomó részét a 17. század végén és a 18. század legelején főként erdei állattartásra használták, hiszen a régi határ beerdősödött. A török idők elmúltával a viszonylag nagyobb erdők a különféle gazdasági igények és mezőgazdasági gyakorlatok (erdei legeltetés, fahordás, irtás) eredményeként csökkentek. A relatív fabőség és az erdőirtás közvetett bizonyítéka a Csóna gödrében végzett szénégetés. 9 KVL VI:r2b. XLV/3. 246. » Az aläbbi iratok alapjän: MNL OL P 108. Rep. 92. 556. cs., f. VIII. No. 322. (1745); Rep. 92. 557. cs. £. XI. n. 415. (1745); Rep. 92. 556. cs. £. VIII. n. 324. (1747); Rep. 92. 557. cs. f. XI. n. 424. (1757); Rep. 92. 556. cs. f. IX. n. 333. (1759)
