Oldal 27 [27]
OCR
26 K. NÉMETH ANDRÁS — MATE GÁBOR lehetett. Mindez egy hozzávetőleges érték, a Kapos árterének szabályozatlansága miatt régen a faluhatár északi részén nem voltak határjelek. A falut elkerülték a nagyobb utak, ilyen csak a Kapos-völgy északi oldalán vezetett; a folyón nagyobb átkelő nyugati irányban legközelebb néhány kilométerre Berkiben, kelet felé pedig Dombónál volt. Az 1759-es kéziratos térkép határjelei többnyire különféle módon megjelölt fák, illetve ritkábban földhányások voltak, ezeken kívül a térképen az alábbi jellegzetes tájelemeket tüntették fel (a térképen szereplő számokat és betűket megtartottuk): 1. A Cséna gédrébél folyé patak Kaposba torkolläsa, 2. a patak forrása, 3. szénégető hely, 4. farkaslyuk, 7. enyődi templomrom, 8. enyődi malom, 19. a Kercseligetről Dombóvárra és Pécsre vezető út szétválása, 20. mocsár, 35. a régi jenői és a Jágónakról Gödrére vezető út találkozása, P — és a Kisküt (Kisskıt) nevü forräs. A térképen szerepel továbbá egy régi, puszta út a Csóna gödre felett, a Kalán malom helye és a Jagadon völgye, valamint a Kis gödör ága helynevek a Nyerges felé eső nyugati oldalon. A tanúvallatások a fentieken kívül sok más, kevésbé jellegzetes vagy mára eltűnt határpontot is említenek, melyek felsorolásától most eltekintünk. A fák közül azonban kiemeljük azt az óriási tölgyfát, amelyet a rácok debeli hraszt-nak (6. határjel) mondtak, s melynek különös nagyságát a tanúságot tevők közül többen kiemelték. Az öreg tölgyet a kései határjárások már elpusztult faként említik. Terepbejárásaink során természetesen csak a földfelszinen nyomot hagyó objektumok azonosítására tehettünk kísérletet. A határ nyugati felén a földfelszíni formákhoz kapcsolódó jelek sorozatát sikerült azonosítanunk, úgymint egy forrásos völgyet, amely talán a határjárásokban felbukkanó Hajdú-kúttal lehet azonos. A szénégető hely a Csóna gödre felső felében egy nagyjából lapos, víztől mentes helyen feltételezhető. A tanúvallomásokban és a térképen is szereplő farkasverem (vagy farkaslyuk) a Csóna gödre fejében felnyíló árok fejénél lehetett. A csapdát a hátraharapódzó erózió során természetesen felnyíló árokfő lefedésével, részleges kimélyítésével alakíthattak ki, legalábbis a mai terepviszonyok nagyon logikus eshetőségként kínálják ezt a megoldást. Az egyik legérdekesebb tájelem a tanúvallomásokban árkos útként megnevezett pont, melyet az 1759-es térképen puszta útként neveznek meg (via antigua deserta). Ez az út
