Oldal 21 [21]
OCR
20 K. NÉMETH ANDRÁS — MATE GÁBOR Dáró várába és tartozékaiba," 1531-ben pedig néhai Dárói Majos Mihály lányai eltiltották Szántói Partos János feleségét — aki valószínűleg szintén Majos-lány volt — Dáró vár felének tartozékainak elidegenítésétől, továbbá tiltották Ártándi Pál özvegyét és gyermekeit megszerzésüktől." A középkori birtokviszonyokról utolsóként hiteles képet adó 1542-es rovásadó-jegyzékben Enyed a portaszámok bejegyzése nélkül, közvetlenül Szederjes falu előtt szerepel; utóbbi Bornemissza Farkasé — Dáró vár akkori uráé — volt 4,5 adózó és 2 puszta portával ( Timár 1976: 54).? A két falut feltehetően földrajzi közelségük miatt vonták össze a dikajegyzékben, amint látni fogjuk, igen közel, kb. 600 méterre feküdtek egymástól, a patak átellenes oldalán. A törökök pusztításáról tájékoztat a jegyzékbe vett 2 puszta telek. A falu ekkor még viszonylagos épségben maradt, a főutak mellett fekvő falvakban sokkal nagyobb kár mutatkozott. Tolna megye 1545-ben került teljesen a török uralma alá. Az 1554-es török defterben nagyobb a megadóztatott hánék (adózási alapegység) száma, mint a portális alapon kivetett rovásadó-jegyzékekben: négy adózó háztartásfőt írtak össze, név szerint: Bak Ambrus, Bak Bálint, Bárci Gergely, Szabó Antal (Káldy-Nagy 1960: 63). A defterdárok minden bizonnyal már kevesebb lakóból álló faluközösséget találtak, hiszen a két falu korábbi 6,5-es portaszáma több jobbágyháztartást feltételez. Később már nem említik a falut a török iratok, pusztulásáról semmilyen ismeretünk nincsen. Mindazonáltal egyáltalán nem lehetetlen, hogy lakói életben maradtak, illetve újabbakkal töltődtek fel. Jakó Zsigmond már 1945-ben felhívta a figyelmet, hogy szinte nem létezett olyan település a török által megszállt részeken — ideértve a máig élő helységeket is —, amely hosszabb-rövidebb ideig ne állt volna pusztán a hadjárások miatt, ugyanakkor ez nem jelentette egyben a lakosság pusztulását, illetve teljes kicserélődését (Jakó 1945: passim). Az enyődiek számára a közeli, védettebb helyen fekvő és a török időket túlélt Kercseliget, Jenő, Szekcső települések jelenthették a hátországot, ahová vész esetén elhúzódhattak. Egyáltalán nem valószínűtlen, hogy az enyődiek utódai ezen falvak magyar törzslakossága körében (is) kereshetők. n MNL OL DL 82696. n Lásd E. Kovács 1996: 231. 59. jegyzet. 3 Miklós Zsuzsa tévesen feltételezte, hogy Dáró az 1520-as években elpusztult (Miklós 2007: 238), mert 1542-ben Tinódi Sebestyén még a Bornemissza Farkas kezén lévő Dáró várában írta meg Werbőczi Imre és Kászon bég egyházaskozári ütközetéről szóló históriás énekét. Vö. Szakály 1969: 74. 102. jegyzet.
