Seite 16 [16]
OCR
BEVEZETÉS 15 A kötetben szereplö tanulmänyok mindegyike kapcsolödik a pusztuläs, pusztásodás folyamatához. Ez az a jelenség, ami leginkább meghatározta a térség 16—r8. századi képét. A kötet két tanulmánya is ezt járja körül részletesen. Enyőd falu példájában egy tipikusnak mondható dunántúli pusztafalu története tárul fel, megismerhetjük határvonalát, mai képét és a kutatásba vonható forráscsoportokat. A kötet második tanulmánya, a földrajzi Völgység területén végzett, határpereken alapuló tájrekonstrukció általánosabb szinten foglalkozik a pusztásodás kérdésével, összeveti a pusztával kapcsolatos tudományos ismereteket a helyi források által megrajzolható képpel. A tájban végbemenő változás tendenciája leginkább talán az utak morfológiáján, és az általuk összekapcsolt települések és objektumok megmaradásán mérhető le. Ezért kötetünk nagy figyelmet szentel az utak kérdésének, a témával két tanulmányban is foglalkozunk. A középkori Tolna útjairól szóló tanulmány tanulságos példákat vonultat fel az utak, átkelők, hidak történetéből, különösképpen az utak és az általuk összekötött, jelzett objektumok közötti összefüggések tárgyköréből. A 18—20. századi úthasználati kérdések a középkori utak ,utóéletére", és paraszti használati sajátosságaira vetnek fényt. A falvakra jellemző másik lényeges objektum a malom, aminek használata — az útpályákhoz hasonlóan — túlélheti egy közösség elpusztuläsät is, mivel a malomhelyek nagy gazdasági jelentőséggel és potenciállal bírtak. A malmok folytonosságának kérdésen kívül a kötetben a vízrajzi elemek (tavak, patakok stb.) vizsgálata is hangsúlyos. A tolnai dombok között fekvő Barátok tava arra nyújt példát, hogy még egy túlnyomórészt elpusztult tájon is vannak, lehetnek túlélő középkori elemek, amelyek a tájtörténeti források révén tanulmányozhatók. A Mecsek gazdálkodásának változása mintegy sűrítve vonultatja fel a mezőgazdaság tájformáló hatásának változását, hiszen a hegység természeti és társadalomtörténeti értelemben is sziget volt az intenzívebben változó síkföldi területekhez képest. A búvóhelyekkel kapcsolatos zárótanulmány a régészet és a szájhagyomány kapcsolatának izgalmas határvidékére kalauzol, egy olyan kérdés kutatásába vezet be, amellyel eleddig sem a hazai folklorisztikai/ néprajzi, sem a régészeti kutatások nem foglalkoztak behatóan. Itt is, miként a többi tanulmány esetében konkrét példákon keresztül szemlélhetjük a búvóhelyek fizikai paramétereit, a bennük és környezetükben talált régészeti korú tárgyakat, és olvashatunk egykori lehetséges hasznosítási módjaikról. Tanulmánykötetünk reményeink szerint nem csupán a szűkebb szakma, a néprajz-, régészet- és történettudomány művelőihez szól, de a 16—18. század története, valamint a tolnai és baranyai táj, illetve egykori lakói története iránt érdeklődő szélesebb nagyközönség érdeklődésére is számot tarthat. Köszönettel tartozunk azoknak — az egyes tanulmányokban név szerint is felsorolt — kollégáknak, barátoknak, segítőknek, akikkel együtt jártunk terepet, vagy gondolataikkal segítették
