Seite 13 [13]
OCR
12 LAsZLoVsZKY JÖZSEF hódoltság korában jelentettek időről-időre menedéket az ottlakó falusi népességnek, amikor futni-menekülni kellett. De ugyanígy a középkori táj , olvasása" vezette el a kötet egyik szerzőjét ahhoz, hogy felvázolja a terület középkori útjainak és hidjainak jellegzetes példáit, amelyhez hol a régészeti feltárás ad új információkat, hol pedig egy érdekes helynév mögött megbújó érdekes történet részleteit. Máté Gábor fejezetei részben más korszakba kalauzolják el az olvasót, de ugyanolyan érdekesen, szemléletesen mutatja be, hogy miként hatott a táj az itt élő emberek életére, illetve hogyan alakítottak át a környezetüket az itteni falvak lakói. A terület erdeinek átalakulása, az irtások története rengeteg emberi küzdést és munkát jelentett a Mecsek középkori és kora újkori népessége számára, de ezek nélkül nem érthetjük meg sem az itteni hagyományos paraszti kultúrát, sem pedig a területen kialakult mezőgazdaságot, gazdálkodást. Az erdők és az állattartás sokféle módon kapcsolódtak össze, és az egykori perek szövegei, vagy a rendszeresen végzett határjárások gazdag forrásanyaga egy olyan világot rajzol fel számunkra, amelynek számos eleme mára teljesen eltűnt Magyarország ezen vidékéről. A kötet azonban nem csupán a régész és a néprajzos közös érdeklődésének a bizonyítéka, hanem közös munkájuknak is. A két szerző közös megközelítési módja kitűnő példáját adja annak, hogy miként lehet sok-sok apró adatból, új tudományos módszerekkel, de éppen a régi forrásokra támaszkodva egy olyan kötetet létrehozni, amely egyszerre keltheti fel a történelem iránt érdeklődők figyelmét, és azokét is, akik ezt a tájat szeretnék megismerni. A pontos tudományos megfigyelésekre épülő, de a szélesebb olvasóközönség számára is érthető és élvezetes formában bemutatott tájtörténet egy olyan világot jelenít meg, amelynek ma már csak nehezen felfedezhető lenyomatait találjuk meg környezetünkben. A kötet ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy a táj és az ember évszázados egymásra hatása milyen sokféle és érdekes emléket hozott létre. Ennek a könyvnek a megjelenése tehát egy jelentős űrt tölthet be. Újrafogalmazza ugyanis a régészet és néprajz együttműködési lehetőségeit. Ebben támaszkodhat a két tudományterület korábbi generációinak jelentős eredményeire, de ugyanakkor új utat is nyit olyan korszakok és témák kutatására, amelyek — a kötet témájához igazán illeszkedve — határmezsgyét jelentenek. Mindez érvényes az alkalmazott módszerekre, a vizsgált korszakokra, és leginkább az itt vizsgált témák feldolgozására. A kötet ugyanakkor két szakember, és egyben több tudományterület együttműködésének olyan példája, amivel alig találkozhatunk manapság hazai könyvkiadásunkban.
