OCR
ELőszó II az előszónak a feladata. A jelen munkát ugyanis mégiscsak újdonsága miatt érdemes mindenképpen bemutatnunk. A mostani kötet régész és néprajzos szerzőjének munkásságát a tájtörténet iránti érdeklődésük kapcsolja össze. Ez a tájszemlélet nagyon régóta megvan a hazai néprajzi kutatásban, és egyúttal a modern régészet egyik legjelentősebb új területe az az irány, amit tájrégészetnek nevezünk. Munkájuk tehát olyan történeti és kulturális kérdésekhez kapcsolódik, amelyek régóta foglalkoztatják a magyar kutatókat, legyenek azok régészek, történészek vagy néprajzosok. A két szerző már korábban is közölt számos tanulmányt, szakcikket, amelyek a tájtörténet és a tájhasználat különböző kérdéseivel foglalkoztak, de a jelen kötet ezeket messze meghaladóan egészen új képet vázol fel, a különféle tudományos megközelítések és a legkülönfélébb forráscsoportok felhasználásával. Az elmúlt időszakban már Magyarországon is jelentős eredményeket mutatott fel a tájrégészet, amely a múltban bekövetkezett emberi beavatkozásokat, a táj és az ember egymásra hatását vizsgálja úgy, hogy a tájból , kiolvasható? részleteket elemezi, a különféle módszerekkel megfigyelhető tájelemeket értelmezi. Ezt a megközelítési módot nagyon jól kiegészíti, ellenpontozza a néprajzi kutatás, amely hol ugyanolyan forrásokat (pl. határjárások, határperek, stb.) hasznosít, mint a középkor régész vagy történész kutatója, hol pedig a mai adatközlők, visszaemlékezők tanúságtételét is segítségül hívja ahhoz, hogy megtalálja és értelmezze a táj bizonyos elemeit. A kötet egyik része a középkori utak, malomhelyek és elpusztult települések világába vezet el bennünket kitűnően kiválasztott példák, esettanulmányok alapján. K. Németh András hatalmas kutatási anyag és forrásfeltáró munka nyomán jutott el oda, hogy a terület templomairól vázoljon fel egy mindennél részletesebb képet. Ez a korábban megjelent munka viszont arra is felhívta a figyelmét, hogy a terepbejárások és az okleveles adatok segítségével a középkori hétköznapi élet olyan elemeit fedezze fel, amelyek éppen a tájban hagytak, néha alig észrevehető nyomokat. A települések határában húzódó patakok mederváltozásai, az egyes helyszínekhez kapcsolódó furcsa mederformák adtak lehetőséget arra, hogy az újkori térképeket, vagy a középkori okleveleket felhasználva nyomozza ki, hogy hol állhattak malmok ezekben a századokban. A malmok viszont olyan építményeknek tarthatóak, amelyek a korabeli hétköznapi élet központjai is voltak, és egyben egy technológiai fejlődési folyamat bizonyitékai is. De egyúttal helykiválasztásuk törvényszerűségeit is érdemes kutatni, hiszen ez indokolhatja, hogy évszázadokon keresztül megőrződtek a malomhelyek. A helykiválasztás lehetett szintén fontos más objektumoknál, amelyeket viszont ma is nehéz felfedezni. Nagyon jó terepismeret, vagy éppen aprólékos felmérési munka kell azoknak az apró búvólyukaknak a felkutatásához, amelyek a középkor egy-egy zavarosabb időszakában, vagy a török