Oldal 167 [167]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN Ebből fakad, hogy Misch szerint nem szabad félreérteni a híres Augustinushivatkozásokat, amelyek nem a , kolostorok gyóntató atyái pszichológiájának" (Beichtvater-Psychologie der Klöster) alkalmazäsät jelentik, de nem is „a sztoikusok morälis raisonnement-jät” (moralisches Räsonnement der Stoiker), hanem annak megalapozását a lélekelemzésben, amit Misch az individuális lelki gazdagság szabad, müveszi szemleletenek (freie künstlerische Anschauung des individuellen seelischen Reichtums) nevez. Amit még érdemes kiemelnünk ebből a rövid fejezetből, az annak illusztrálása, amit a Bevezető az individuális formák megjelenésének tekint az önéletírások kialakításában. Önéletírásként könyveli el Misch a világ megvetéséről szóló dialógusokat, a levélforma többféle alkalmazását, beleértve az önmagának szólókat, amelyek legfontosabb példája a — végül is töredékben maradt — valódi önéletírás, Epistola ad posteros vagy Epistola posteritati címmel. Mélyebb elemzéseket nem kapunk e fejezetben, bizonyára jelentősen megnövelt terjedelemben jelentette volna meg ezt a fejezetet is Misch, valószínűleg az eredeti elhagyásával, ugyanúgy, mint Dante esetében tette volna. AZ APRÓ DESCARTES- ÉS AZ APRÓLÉKOS CARDANO-FEJEZET Descartes és az histoire de mon esprit Az önéletírás-történeti mű elemzését lezáró fejezetünk kiindulópontja az az egyszerű tény, hogy e monumentális műben Misch kifejezetten kiemeli ugyan Descartes Értekezés a módszerről című írását a 16-17. századi intellektuális önéletírás legszebb példájaként — anélkül azonban, hogy részletesen elemezné az Értekezést akár mint önéletírást, akár mint filozófiai művet. Így lépnek föl a humanisták által uralomra juttatott irodalmi életrajzokon belül azok, akik önmagukat mutatják be, s akik a tanulmányokról szóló beszámolót és a hivatás megválasztásának taglalását a fejlődéstörténet irányában fejlesztik tovább. Közülük is kiemelkedik csúcsteljesítményként Descartes Discours de la méthode című műve. Közös alapvonásuk a fokozatokban kibontakozó konstruktív szerkezet: kezdetben van a kétely az áthagyományozott tudás állagát illetően, majd közvetlenül az élethez fordulnak, hogy annak hamisítatlan vonásaiból megismerjék a tiszta igazságot, s végül következik a gondolkodásban és az erkölcsi életben kiküzdött stabilitäs.°'* 304 So treten nun innerhalb der durch die Humanisten zur Herrschaft gebrachten literarischen Biographie die Selbstdarsteller auf, welche den Studienbericht und die Erörterung der Berufswahl in die Richtung der Entwicklungsgeschichte fortbilden. Ihr Höhepunkt liegt in Descartes’ * 166 *
