Oldal 157 [157]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN felbontását, ,mágikus elemektől" való megfosztását jelenti, de legalábbis ígéri, mint amilyennek , Dante misztikáját" tekinti. Másrészt Misch élethossziglani ragaszkodását szeretném kiemelni ahhoz, amit — mint korábban már többször is volt erről szó — az önéletírás speciális igazságtartalmának tekint. Az elsőnek említett éles szemű distinkció következményeként még a Komédia önreferencialitásához is eljut Misch, amelyet az átdolgozás során próbált elmélyíteni. Azt állítja ugyanis, hogy nem csupán ő veti Dante szemére, hogy az ortodox egyházi hit elnyomta ifjúkora vallási útkeresését a szabad személyiség kibontakoztatása felé, hanem Dante maga is. , Aszketikus szigorral" ítéli el önmagát a Purgatóriumban -— amint Misch értelmezi — épp ezért a vallási megmerevedésért: és hamis út felé fordítja léptét csalfa képeit követvén a Jónak, amellyek máshogy adják, mint igérték. (XXX. ének, 130 skk)?®* És sírva mondtam: , Rossz utakra csaltak a jelenvalók, csalfa kéjeikkel, mióta tőlem arcod eltakartad." (XXXI. ének, 34 skk)2§5 Ami pedig az önéletírás speciális igazságigényét illeti, Misch felidézi az Új életnek azt a részét, amelyben Beatrice halála után egy másik , nemes hölgy" iránti szerelem leírása található (XXXV. skk.). Ezt, írja Misch, minden módon igyekszik jelentéktelenebbnek mutatni, mint amilyen volt: az évekig tartó történetet napokká húzza össze, [...] mint egy menekülö árnyat, melyet eltüntetni a vallomásának semmire tekintettel nem lévő igazsága nem engedte, amely azonban ifjúsága történetének sorshoz hasonlóan szilárd egységét nem lazíthatta fel.?"é Bizonyára így kell elgondolnunk a Dilthey-nél látott koncepció konkretizálódását, mely szerint , az élet írja önmagát — legalábbis félig." 2) Ami az átdolgozott, illetve átdolgozás alatt befejezetlenül maradt új Dantefejezetet illeti, mindenekelőtt azt kell rögzítenünk, hogy Misch egyetlen mondatot sem vesz át a korai változatból. Nyilvánvalóan nem elsősorban azért, mert 284 Dante Összes művei, 807. 285 Uo., 809. 286 „der aber die schicksalsfeste Einheit seiner Jugendgeschichte nicht lockern durfte.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, Erste Hälfte, 543.
