Oldal 150 [150]
OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET szándék indoklásakor, hogy képtelen Héloise nélkiil élni.** A ,minden korban azonos női sorsról" megtudjuk, hogy az a , heves vágyakozás és a csalódás" (Sehnsucht und Enttáuschung?§). Ugyanakkor a szégyen iránti természetes-női érzékenységre vonatkozó állítás közelében beszél Misch az intimitások közlésére vonatkozó természetes nyitottságról Abélard-ban, amely ,számunkra" már elveszett.’ Bizonyára a , természetes" vonásokról való nem teljesen ellentmondásmentes meggyőződés is közrejátszik abban, hogy épp az egymással élvezett gyönyörök elbeszélésében valamilyen áthidalhatatlan szakadékot, idegenséget konstatál minden, a megértésre irányuló törekvés dacára. Itt az egyik olyan ponthoz érkeztünk, amelynél a számunkra hozzáférhető dolgok minden közelsége ellenére nyilvánvalóvá válik az idegenség, amely ebben a középkori világban visszamarad a számunkra." Ez az idegenség mondatik ki később is, bár meglehetősen sajátságosan: első lépésben Misch szinte áthidalhatatlannak mondja azt a szakadékot, amely feltárul, hogy azután legalább látszólag mégiscsak áthidalja, az illő filozófiai reflexiók felsorakoztatása révén. Arról van szó ismét, amit a protestáns világfelfogás sajátossägakent Charles Taylor a mindennapi élet felmagasztaldsaként ragad meg.” Itt — nem idegenül attól, ahogyan korábban a gyerekzsivaj, a háznép gondja emlegetésével a házasság ellen érvelő Héloise-szövegrészletet elemezte Misch — most Abélardnak azt a szövegrészét elemzi hasonló beállítódásban, amelyben mintegy szembeállítja Héloise őróla, Abélard-ról mint világi tudósról alkotott eszményített képét saját Héloise-ról mint Krisztus menyasszonyáról és apátnőről alkotott eszményitett képével. Héloïse-rél, aki a világi életre szánt néhány gyermek szülése helyett immár a nőiségén fölülemelkedve szellemi gyermekek sokaságát szüli spirituális életre a szent szövegek útmutatásaira támaszkodva. Misch Nachverstándnise itt élesen megkettőződik: az első bekezdésekben 264 Uo., 626. 265 Uo., 644. 266 Uo., 573. 27 ,Wir befinden uns hier an einem der Punkte, wo uns bei aller Nähe des uns Zugänglichen die Fremdheit offensichtlich wird, die in dieser mittelalterlichen Welt fiir uns zuriickbleibt.” Uo., 574. Läsd Charles Taylor: The Sources of the Self. The Making of the Modern Identity, Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1989; vö. Boros Gábor: Charles Taylor and the , Affirmation of Ordinary Life”: General Remarks and a Case Study on Lady Damaris Masham’s Concept of Love, in J.-Cl. Gens - Olay Csaba (eds.): Charles Taylor Interpretation, modernite et identite / Interpretation, modernity and identity, N.p., Le Cercle Herméneutique Editeur — Collection Phéno, 2014, 29-51. a 26 œ + 149 +
